|
Tudom,hogy Neked mennyire fontosak ezek a gondolatok!Fogadd hát szeretettel tőlem ezt a kis szelecét,ahol csokorba gyűjtheted a szívednek legkedvesebb gondolatok! „A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
Drága szerelmem, kalandozz velem, ha csak egy napot veled tölthetnék, élvezném a kis dolgokat, azokat, amikre még akkor is emlékezni fogunk ha eljön a mi időnk vége. Egy csónakban áteveznék veled egy csendes tavon, és verseket olvasnék fel neked egész nap és soha nem gondolnék az órára. Drága szerelmem, ha csak egy napot veled tölthetnék, megcsodálnám arcod minden vonását,hajad minden szálát, kezed, szemed vagy tested minden kecses mozdulatát. Ha lenne egy tökéletes nap. Hát nem látod? Szívem csak érted dobog. Drága szerelmem, ezeket soha sem mondtam el neked, de nagyon szeretném ha tudnád, hogy mindig szerettelek és a szerelem olyan erős, hogy még most is él amikor te már nem. Bár azt mondhatnám, hogy másképp csinálnám, hogyha lenne egy napom mindent jól csinálnék, de tudom, hogy ez nem igaz, csak ugyanúgy hibáznék, kivéve egy valamit, nem intenék búcsút.
Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott élnék földalatti lánggal, KIhalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesítném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért.
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat- legyenek azok bármilyen álmok...."
"Szeretnék az életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz, Utolsó angyal az életed fölött.... Szeretnék az életed utolsó asszonya lenni.... Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz, Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya, Utolsó rózsa, amit az életedre hullatsz.... Szeretnék az élteted utolsó asszonya lenni... Utolsó, aki nem volt soha, sohase még, Utolsó, akire elborultan nézel, Utolsó, aki egyben: a Kezdet és a Vég... Szeretnék az élteted utolsó asszonya lenni... Utolsó, aki tűzesőt permetez le rád, Utolsó, aki szédülten repül veled az égig. Utolsó....akire.......lezuhan a szád....."
Ha most nem, utána késő lesz, így is futva érkeztél, épp a végén Egyetlen nap maradt csak hátra, amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz. Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás, egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd. Látod, most gazdag lettél, megélhetted, most megmenthetsz a pokolból egy életet. De vigyázz, csak percek maradtak mik az örökben pillanatokká törpülnek, ennyi, és hajszál sem marad tőlem Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.
Was Albert-Miért Miért kell nekem könnyes szemmel megállni minden viharvert, árva tölgy előtt, mért kell nekem az őszi csendre vágyni, ha minden csalfa álmom összedőlt, mért kell nekem a dombokat bejárni s bujkálni mint az üldözött gonosz, mért kell nekem a hegytetőre állni mikor az orkán fákat ostoroz. Mért kell nekem elvágyni messze, messze, bűvös csókkal ha jő az alkonyat, mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre, búcsú-szavaktól fátylas hangodat, és mért kell nekem minden szép emléket fájó betűkkel a szívembe írni, mért kell olyan nagyon szeretni téged, csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni? Mért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s mért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?
El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát. Márai Sándor
Létezik, egy világ ahol mindent lehet, ha engeded, az éji tündér odavezet. engedd, hogy kézen fogjon,s repítsen oda, hol várni fog rád valami új csoda! A képzelet szárnyán gyere tarts velem, hagyd ,hogy a tündérvarázs lágyan megérintsen. Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod, akkor az egész világot másnak láthatod. Úgy majd megérzed azt a szeretetet, ami e világban körülvesz tégedet. Itt győz a jó és és igazak a szavak, s a szétfoszlott álmok újra szárnyalhatnak!
Ránk vár. Véget nem ér ez a vágy. A szívem vigyáz rád. Egy érzés. Tőled tett könnyű a lét. Egy rég várt ajándék. S már elfúj a szél minden bajt. Így most jó, erre már nincs szó. Nézz csak rám, csak nézz, csak nézz! Elárul egy pillantás, oh, tudom jól, nekem szánt az ég! Rád vártam rég. Két szív. Egymásra lel két szív. Teremtő csodát hív. Már érzem. Érzem, ha így ölelsz még. Miénk a mindenség. A vágy nem múlhat el. Úgy ég, átjár. Így lesz már örökké. Oh, mindörökké! Csak jöjj! Légy bennem tűz és jég! Oh, oly jó hozzánk az ég! Rád vártam rég. A vágy nem múlhat el. Úgy ég, átjár. Így lesz már örökké. Oh, mindörökké! És már! Nem választ el többé a szél! A szép a világ, de a szíved rám talált. Én mást mit mondhatnék: Csak jöjj! Csak jöjj! Csak jöjj! Rád vártam rég.
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. Antoine de Saint-Exupéry Szép jövő7-et:)puszy***
"Megláttalak és megigéztél, Hozzám szóltál és elakadt a szavam. Láttalak már, de mást mutatott a kép, s most itt életnagyságban oly gyönyörűség, mit látok én. Hozzám jöttél, engem keresel s ezt oly nehezen hiszem el. Eltelt egy teljes óra s még itt vagy velem, beszélsz hozzám s nézed a szemem. Sajnos mennem kell, de Te megkérded: Láthatlak még? Én csak reménykedem, hogy még leszel velem, még jössz hozzám, s még fogni fogod kezem..."
1. Ha tudnám, hogy miért van így - miért rossz a jó, Mitől lesz a csúnya szép, - a zajból, hogy lesz a szó? 2. Ha tudnám, hogy miért kemény - miért kemény a kő, Ha tudnám, hogy miért siet felénk úgy a jövő? 3. Ha tudnám, hogy miért vakít - miért vakít a fény? Mire jó a vaksötét - bárcsak megérteném! 4. Ha tudnám, hogy sok folyó, miért dönt le gátakat, Mert annyi mindent szeretnék, ami jó, de nem szabad. 5. Talán egyszer megtudom, hogy mit titkolnak a fák, Egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság. Talán egyszer megtudom, hogy mit titkolnak a fák, Egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság. Egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság.
Elhagytál hirtelen, gonosz álom ez csupán? Lázas éjszakák, bennem egy sem múlt talán. évek tűntek el, tudom más lett az életem. Csókod még érzi a szám, szeretlek hozzád szól énekem. Titkom Te légy, talán nem múlt el minden, mi jó volt, s vidám. Nem volt oly rég, talán eljössz majd, várom, hogy visszatalálj. Gyorsan, mint a szél, rohansz tőlem messze jársz. Nem volt búcsúzás, ezért bízhatok talán. Itthagytál védtelen, magányos így lett az életem. Mondd, hogy mit tehetnék. Kívánom szép legyen életed. Titkom Te légy, talán nem múlt el minden, mi jó volt, s vidám. Nem volt oly rég, talán eljössz majd, várom, hogy visszatalálj.
Juhász László: Szeretlek Szeretlek Ez a szó melyet, A füledbe súgnám, Ha itt lennél velem, Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek, Ez annál fényévekkel több, Ilyet még nem éreztem, Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem, De megtévesztett, Most már tudom mi a szerelem, Ez az. Pedig még nem is találkoztunk, De a beszélgetések hangulata és mélysége, Meggyőzött hogy beléd estem, Gyönyörű arcodat nézem a képeken, Folyamatosan, Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon, Annyira szép vagy, Örülnék, ha karjaidba zárnál, És te is azt súgnád a fülembe, hogy SZERETLEK!!!
Összeszedem bátorságom, hogy odalépjek hozzád, s kimondom a szót, mely megsúgja kicsi szívem titkát. Meghallod majd akkor belülről azt a dobbanást, ami elárulja neked, hogy én mindig gondolok rád. Kimondom a szót, melyet most még nehéz kiejteni, de utánna viszont sosem fogok többé könnyeket ejteni. S talán hozzád bújva elfelejtem a mással töltött éjszakákat, kimondom a szót, mellyel rájössz könnyen, mi is az én vágyam. Átölellek, megcsókollak, s elmúlik a bánat, te lehet csodálkozol még, hogy ez az én nagy vágyam. De újra és újra kimondom a szót, hidd csak el, hogy neked szól. Kimondom a szót végre, mellyet olyan sokáig magamba tartottam, vedd észre, tiéd a szívem, csak számodra tartogattam. A szó,az, hogy Szeretlek, csak neked szólhat, mert a szívemnek napról-napra egyre fontosabb vagy. Kimondom a szót, mostmár te is boldogabb lehetsz, elárulja mindezt szép, ragyogó szemed. Mostmár te is bátran átölelhetsz, Nem félhetsz, ha kimondom a szót: SZERETLEK!!!
"Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán? Az én válaszom: igen. De az igazi szerelmeddel nem élsz együtt. Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed, ha az Ő érdekei úgy kívánják, elengeded, vagy álmaid, vágyaid ellenére nem is kezdesz Vele. Ezért képtelen leszel elfelejteni, mert nem láthatod többé, vagy csak nagyon ritkán láthatod, nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem, mert képes vagy lemondani róla, elengedni. Persze akivel együtt élsz, azt is szereted, lehet, hogy még szerelmes is vagy belé, de idővel erős szeretet, barátság, megszokás váltja fel a nagy szerelmet... Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy, mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked csillog a szeme, akkor csak téged szeret. Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz... Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is..., de a láthatatlan könny mindig ott fog csillogni a szemed sarkában. Ha kaptál Tőle valamit, néhány percet, akkor az emlékeidnek élsz... És százszor, ezerszer köszönöd Neki, mert Életet adott vele. Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól, de dobog és szeret rendíthetetlenül. Mindig keresed magadban a választ, mivel hóditott meg, de a talányokra nincs felelet, nem tudod, miért, csak azt, hogy szereted, feltétel nélkül, és vakon bízol a lehetetlenben, hogy egyszer talán mégis... "Ölni tudnál ha bántják Őt, és sírni ha sírni látod, mert ami neki fáj, az neked is fáj... Mást ölelsz, de képzeletben vele vagy. Realitás és józan ész nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli, tiszta, szívböl jövő érzelem. Ha ezt érzed jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy amivel talán még te magad sem vagy tisztában." Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem, az örökös mélabú... A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb... De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..., csak a szíved felével..., a fele halott lesz, hideg, mint a jég, de a másik fele annál jobban fog dobogni, perzselni. A halott szívfeled örökké egy lesz Vele... Ugyanakkor a másik felével nagyon fogsz szeretni... Mást, akivel képes vagy együtt élni..."
Kopott, sárgult külvilág Az idő, össze-vissza jár Régi emlék reményt nem talál. Régi emlék visszajár Halvány fénnyel lobog már Minden mi volt, vele olvad már. Sok régi szavad feldereng,mintha itt lennél. Bár elfújta a szél. Refrén.: Mindent s bármennyit megér, Azt mondom bárcsak itt lennél! Az érzést visszakaphatnám, Jobban vigyázhatnék rád. Évek, napok, hónapok Mit többé meg nem kaphatok. Kell hogy szeress, ölelj át! Kifordított igazság Rémálomból valóság Tegnap egy álmunk eltűnt, Hogy mindenen túl, együtt. Hogy jobb emberré váljunk, S mindig csak ránk vigyázzunk, Most is csak az érzést vágyom: De nem kell már bármi áron. Sok régi szavad feldereng- mintha itt lennél Bár elfújta a szél. Refrén.: Mindent s bármennyit megér, Azt mondom bárcsak itt lennél! Az érzést visszakaphatnám, Jobban vigyázhatnék rád. Évek, napok, hónapok , Mit többé meg nem kaphatok. Kell hogy szeress, ölelj át! Sok régi szavad feldereng-mintha itt lennél Bár elfújta a szél. Ruhánkon fény csillog, De szemünkben fájdalom Nincs igaz szó, nincs vigaszság Csak a megvető szánalom Évek, napok, hónapok Mit többé meg nem kaphatok Csak anniyt kérnék még, Hogy szeress ölelj át! Refrén.: Mindent s bármennyit megér, Azt mondom bárcsak itt lennél! Az érzést visszakaphatnám, Jobban vigyázhatnék rád. Évek, napok, hónapok, Mit többé meg nem kaphatok. Kell hogy szeress, ölelj át!
Miért kell, hogy fájjon minden mondatod? Szó nélkül csendben könnyebb lesz, ha rám hagyod. Hogyha, valami bánt egy rossz nap után, néha egyetlen szó is célt talál, ha a szívem ígér, így múlik el, úgy fáj. Köztünk olyan a harc, mint a filmeken, aztán nevetünk mindig a könnyeken, mint tűz és víz, úgy élünk rég, de egymásért kitartunk még. Örökké tart nem választ szét. Soha már az ellentét, mint tűz és víz, úgy élünk rég, bár őrültség, de ettől szép. Ettől szép.. Miért kell a műsor, ha rég semmit sem ér? Kettőnkben együtt túl árad a szenvedély. Nekem te vagy a társ, aki segít, ha kell, aki velem van mindig, s átölel. Én elfogadom, azt, ami vár hidd el! Köztünk olyan a harc, mint a filmeken, aztán nevetünk mindig a könnyeken, mint tűz és víz, úgy élünk rég, de egymásért kitartunk még. Örökké tart nem választ szét. Soha már az ellentét, mint tűz és víz, úgy élünk rég, bár őrültség, de ettől szép. Ettől szép.. Van, hogy lélekben, néha, úgy érzem feladom, ebből elég, aztán rám nézel, s mikor hozzám érsz rögtön érzem itt a vég. Békében élhetnénk, bár érteném, hogy miért harcol két ember, ha semmit sem ér? Köztünk olyan a harc, mint a filmeken, aztán nevetünk mindig a könnyeken, mint tűz és víz, úgy élünk rég, de egymásért kitartunk még. Örökké tart nem választ szét. Soha már az ellentét, mint tűz és víz, úgy élünk rég, bár őrültség, de ettől szép. Ettől szép.. Tűz és víz Bennünk él Örökké tart Nem választ szét Soha már az ellentét mint tűz és víz, úgy élünk rég, bár őrültség, de ettől szép. Ettől szép..........
Leszek fa, Mely neked adja friss gyümölcsét Leszek szellő, Mely elhozza a tavaszi virág illatát Leszek csillag, Mely elénekli neked az éj dalát Leszek nap, Mely felmelegíti kihűlt szívedet Leszek hold, Mely megvilágítja sötét utad Leszek kenyér, Mely táplálja testedet Leszek víz, Mely eloltja szomjadat Leszek útjelző, Mely megmutatja a jó irányt Leszek pajzs, Mely megvéd minden rossztól Leszek tündér, Mely valóra váltja álmodat Leszek angyal, Mely örökre őrzi életed Leszek ajtó, Mely jó felé vezet Leszek társad, Mely egyszerűen szeret…
Kedves Játékostárs! Örömmel értesítelek, hogy a honfis talik történetében először költözik Győrbe a találkozó, de remélem nem utoljára. Az időpont: július 12. szombat!! Már csak bő 3 hét!!! Minden Téged érdeklő kérdést megtalálsz a találkozók topikjában. Itt kell bejelentened részvételi szándékodat, mert remélem Te is ott leszel és hozol magaddal még 1 embert.:) Lesz közös városnézés, rengeteg játék, vacsi, rock-koncert, karaokee és mulatás hajnalig, mindössze 2.500.- Ft-ért!! A topikban minden információt megtalálsz. OLVASD EL!! Ha valami nem világos vagy kérdésed lenne, akkor a belső levelezőn, és a topikban állok rendelkezésedre. Ha jelentkezel, vagy már jelentkeztél a találkozóra akkor azt szeretném tudni, hogy szállást igényelsz-e, vagy sátorozni fogsz. Köszönöm, hogy elolvastad levelemet és JELENTKEZZ a találkozóra. Mindenkinek volt egy első talija, nem baj, ha még nem voltál!! Már csak 3 hét van egy fergeteges buliig hátra:) Itt a helyed közöttünk) rozsa5216 a találkozó szervezője.
http://www.youtube.com/watch?v=t7aZJQVch10&fea
"Szakíts időt a barátságra,hiszen ez az út a boldogsághoz. Szakíts időt az álmokra, hiszen ez repít a csillagokba. Szakíts időt a szeretetre, ez mindannyiunk kiváltsága. Szakíts időt körbetekinteni,hisz túl kevés az időnk az önzéshez. Szakíts időt a kacajra,ez lelkünk muzsikája. Szakíts időt a körülötted élőkre,akik szeretnek Téged. Mert Ők adnak erőt,a mindennapi gondjaid elviseléséhez."
Bíborszél- Hiányzol Újra reggel és álmos szemmel Kereslek de máshol jársz A plafont nézem és most sem értem Miért lett minden egész más Rájöttem csak játszottál De beletörődöm hogy most már így lesz Hogy újra meg újra itt kísértesz Hívj fel mert így megőrítesz Hiába tagadom még mindig vágyom rád Hiányzol talán még jobban mint gondolnád Tudod nem éreztem már ilyet réges rég Nem hittem volna de mégis megtörtént Hiába tagadom még mindig vágyom rád Hiányzol talán még jobban mint gondolnád Írnok voltam egy szót sem szóltam Csak hallgattam és te pakoltál Mi volna jobb néha nem tudom már Ha elmennél vagy ha maradnál Úgy gondoltam jobb lesz így Elengedlek megy úgyis könnyen Hogy nem érdekel és minden rendben Mégis mindig újra érzem Hiába tagadom még mindig vágyom rád Hiányzol talán még jobban mint gondolnád Tudod nem éreztem már ilyet réges rég Nem hittem volna de mégis megtörtént Hiába tagadom még mindig vágyom rád Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Szeretlek, remélem Te is érzed Kicsi szívem belehal ha nem ölelhet Téged Ha meglátlak, úgy olvadok mint a viasz Te vagy kicsi szememnek a legnagyobb vigasz Ha nem látlak az fáj, és hullik is a könnyem S úgy ragyog szemem, mint csillag fenn az égen A szívemnek a fájdalomból elég már lehet kicsi még, de bántották ám Nem Te vagy az első, ki megfoszt az álomtól De Téged szeretlek először így tele vágyaktól szerelmes szívem már csak szívedért dobog Ennyire szeretlek! Azért jó ha tudod...........
Ha az ezüst szárnyú gépmadár célhoz ér s leszáll, És a csillagfényes ég alatt oly ismerős a táj És már robog az autó rég nem látott szűk utcákon át És az út végén már ott a ház szaladsz elém, mert vársz. Ref.: Gyere bújj még hozzám gyere úgy nézz most rám, mint annyi régi éjszakán újra úgy ölelj most át. Gyere úgy érj hozzám soha más nem kell már és százezernyi éjszakán újra így ölelj majd át. 2. Aki szerelem nélkül él a földön, mondd meg miért is él ha milliók közt vagy egymagad a szíved oly szegény amíg nem voltál, még én sem tudtam mindez mennyit ér de nyílik az ajtó s érzem már, hogy minden visszatér Ref.: Gyere bújj még hozzám gyere úgy nézz most rám, mint annyi régi éjszakán újra úgy ölelj most át. Gyere úgy érj hozzám soha más nem kell már és százezernyi éjszakán újra így ölelj majd át. Sose kérdezd miért is mentem el oly szép volt minden de féltem hogyha elveszítenél bele is halnék én.
Én hogy szeressem őt, mondd? Sorsom már az, mit ő mond. Kell, hogy lásd a változást Ez a néhány hét, érzem, átformált, Csak tudnám bár, hogy miért! Úgy lüktet benn a kérdés: Túl sok tán ennyi érzés? Férfi ő miért lenne más?! S annyi férfi volt már énvelem Ő mindnél többet ér, több bárkinél. Úgy fognám át, Úgy sírnék már Vágytól szomjas szám súgná nevét Százszor is, hogy ő is érezze már azt mi rám talált! Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez! Miért van így, tőle kérdezd! Nézz csak rá! : Ez volnék én. A lány ki rég oly hűvös volt, Eltűnt, messze jár, vissza sem tér. Vágy, lázas remény szédít és bánt Ó, hogy rám talált Lásd, ha ő szólna így rólam Nézne rám, s hívna lázban Tán elvesznék, megriadnék Egy szó, s fejem meghajtanám Hisz bármit kérhet már, Kívánom őt! Úgy vágyom őt! Mindig csak őt!
Azt játszd, hogy élsz, Csak szállsz nem félsz, Játszd, hogy minden áron, Bárhogy fájjon, élsz, Éjl úgyhogy játssz, Kincset találsz, Érezz és láss, Mert élsz, amíg csodálsz. Csak álmot jársz a Földön, Ez nem örök tánc csak kölcsön, De van szép szó, és dallam Az ég is szól, csak halkan, Bátran élj, ne sírj, ne félj Azt játszd, hogy élsz, Lánc nélkül élsz, Csak játszd, hogy szél repít, És bárhová elérsz Élj úgyhogy játssz, Jár még a tánc, Érezz és láss, Mert élsz amíg csodálsz Csak álmot jársz a Földön, Ez nem örök tánc, csak kölcsön, De van szép szó, és dallam, Az ég is szól, csak halkan, Bátran élj, Csak jót remélj Csak álmot jársz a Földön, Ez nem örök tánc csak kölcsön, De van szép szó, és dallam, Az ég is szól, csak halkan, Bátran élj, Ne sírj, ne félj
Gondtalan, az az élet melyben társra várok, Súlytalan, nincs mi megzavar ha nem vigyázok, Nem gyötör kín és vágy, Ez könnyű út álmos világ. Hirtelen, jön egy változás és szívem máris Védtelen, nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem S ha ez vár rám, Mi most vagyok, azt el nem dobnám. Ref.: Dér voltam csak téli éjszakán Tőled ez a csepp, ma Óceán, Voltam én a Föld, ma szárnyalok Jobb az aki általad vagyok. Ez bármit megér. Végtelen, ami bennem él, s ki így szeret az nincstelen, Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem, Ha elmennél, Mi lettem én az több mindennél. Ref.: Dér voltam csak téli éjszakán Tőled ez a csepp, ma Óceán, Voltam én a Föld, ma szárnyalok Jobb az aki általad vagyok S ez bármit megér. Hiba volt, s ami fájt, ami voltunk rég elégett. Sose volt, sose várt nagy a tűz mi tőled éltet Így kell láss, hogy minden percem tőled más. hm hm hm hm hm hm hm hm Ref.: Dér voltam csak téli éjszakán Tőled ez a csepp, ma Óceán, Voltam én a Föld, ma szárnyalok Jobb az aki általad vagyok. Dér voltam csak téli éjszakán Tőled ez a csepp, ma Óceán, Voltam én a jég, ma lángolok Százszor jobb mi általad vagyok. S ez bármit megér.
Érted születnek bennem szép szavak, Hozzád száll távolból a féltő gondolat, Veled vagyok akkor is, ha el kell menned, Álmomban követlek messzi idegenbe. Szeretlek, hogy mást már ne szerethess, Szeretlek, ahogy ember csak szerethet, Szeretlek, hogy álomban érezd magad, Szeretlek, hogy megtarthassalak.
"Ha még egyszer meglátnám simuló arcodat, Ha még egyszer hallanám bársonyos hangodat. Ha még egyszer érezném mézédes illatod, Minden megváltozna, a nap, a hold. Ha még egyszer érezném, hogy újra átölelsz, Ha még egyszer érezném, hogy mennyire szeretsz. Ha még egyszer érezném forró tested tüzét, Szüntelen kóstolnám ajkadnak izét. Ha még egyszer találkozunk nézz rám, szeretlek, És ne tégy úgy mintha nem ismernél engemet. Ha még egyszer meglátlak mosolyogj rám, kérlek, Hisz nem lehet parancsolni a szerelmesnek."
"Szomorúan egyedül vagyok,s rád gondolok. Úgy kéne, hogy itt legyél,s karoddal öleljél. Ölelésed elűzné bánatom,s elfeledném minden bajom. Szeretlek angyalom"
"Ugyan nem lehetek most ott veled, Az egyik szemem sír, a másik nevet. Mégis ott vagyok veled, a kezedbe, Nézek a sorokból csillogó szemedbe. Reggel mikor kelek, itt vagy mellettem, Gondolatimmal játszol a fejemben. Egész nap velem vagy, mindig rád gondolok, Este veled jönnek fel a csillagok. Este van már késő. Ágyamban aludnék, Most is itt vagy velem, bárcsak veled lennék. Elringatnám fejed édesen suttogva, Ha ott lehetnék veled, vigyáznék álmodra. Nem vagy itt velem, üres a szoba, A világ velem ilyenkor oly mostoha. Édes arcod dereng fel előttem, Nyúlok felé, szétoszlik kezemben."
A barát Egy ember, ki érted él Egy ember, ki téged félt Egy ember, ki megbízik benned Egy ember, kinek lelke a te lelked Egy ember, kit nem hagysz bajban Egy ember, ki segít rajtad Egy ember, ki önzetlenül szeret Egy ember, ki veled együtt sír és nevet Egy ember, ki megvéd téged egy ember, ki ölne érted Egy ember, akiért meghalnál Egy ember, úgy hívják igaz barát!
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. Úgy hívják: szabadság. Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.....
"Ha megfoghatnék egy szivárványt,megtenném.Csak neked,hogy a szépségét megoszthassam veled.Azokon a napokon,mikor egyedül érzed madag,építenék egy hegyet,ami csak a tiéd lenne.Egy hely a kikapcsolódásra,egy hely,egyedül lenni.Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám,a tengerbe dobnám őket. De ezeket nem vagyok képes megtenni.Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt.De engedd,hogy az legyek,amit a legjobban tudok: Egy barát,aki mindig itt van....."
Egy ilyen szép szerelem csak, Egyszer adódik az életben, Ha elfordulsz, megtagadsz, Akkor is az egyetlen maradsz. Nem kérek túl sokat csak, Perceket és az édes mosolyodat. Várlak... Nem bánom mi volt, s van, Csak bújnék hozzád, Némán boldogan!
"Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő."
. Nem tudom mit tennék Ha egyszer úgy ébrednék- Nem a te puha csókod ébreszt fel?! Vigasztalj engem! Maradj mellettem! Ígérem, többé nem engedlek el! Tiltott gyümölcs Maradok neked De álmom szebbé teszed! Kedves ne félj, Ha ég a szenvedély Én mindig ott leszek veled! Bármit kérj, mindent megteszek! Nem tudok élni nélküled! Te quiero! Titokban most is csak rád gondolok Tudom te is ezt akarod! Titokban mindig melletted vagyok! Minden percet neked adok! Minden vágyam csak a tiéd! Minden vágyam csak a tiéd! Senki nincs a Földön, kit úgy szeretnék!!! Akikért mindent szó nélkül megtennék! Amíg te itt vagy, úgy érzem élek! Szeretni szívedbe örökre betérek! Végtelen jó, ha marasztal egy szó! Ha velem vagy szívemben olvad a fagy! El sem hinném, ha nem érezném! A legszebb ajándék veled- enyém!
Az úton hazafelé már minden más, álmatlan éjszakák várnak rám ezután. Most nézek egy csillagot, rád gondolok egy fénykép az asztalon-már csak ott vagyunk boldogok! Elbúcsúzunk, nincs visszaút, ez már örökre szól. Arcod is szomorú Valami véget ért, egy őszinte vágy nekem már nagyon fáj, hogy nem látlak ezután. Refr.: Csak fekszem az ágyamon, hiányzol akkor is, ha nem akarom. Nem tudom, mit tegyek, hogy hozzád közelebb legyek! Csak fekszem az ágyamon, kellesz akkor is, ha nem akarom Nem tudom, mit tegyek hogy hozzád közelebb legyek! Az úton hazafelé már minden más, álmatlan éjszakák várnak rám ezután. Most nézek egy csillagot, rád gondolok egy fénykép az asztalon-már csak ott vagyunk boldogok!
Jól tudom, ha majd megérkezel, Tudom, hogy sírni fogsz, pedig te hagytál el. Elvitted álmomat, amit együtt álmodtunk, Elfojtott vágyakat, miket százszor elmondtunk. 2. Úgy félek én, ha majd megérkezel, Biztos, hogy átölelsz, újból enyém leszel, És majd egy hajnalon, ha a Hold is elpihen, Fekszem az ágyamon, s megint nélküled ébredek fel. R. Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek, Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged, Bárhol jársz, tudd, hogy mindig a szívedben élek, Bárhol jársz, hidd el ott leszek amíg csak élek melletted én.
Mintha szomorú lennél, ugyanúgy mint én, Keresem már rég, hogy miért. A szerelem voltál, a szerelem vagy még, Ugyanúgy mint rég. Ref: Valamit szeretnék ma éjjel, súgni én neked, Szeretném hogy érezd, hogy rossz volt nélküled. Valamit szeretnék ma éjjel, összebújhatnánk, Szeretném ha súgnád, adj egy őrült éjszakát. A szerelem vagy még, a szerelem voltál, Kimaradt pár év, erről álmodtál. Szomorú lettél, ugyanúgy mint én, Tudom azt már rég, miért? Ref: Valamit szeretnék ma éjjel, súgni én neked, Szeretném ma éjjel, hogy átöleljelek. Valamit szeretnék ma éjjel, összebújhatnánk, Szeretném ha súgnád, adj egy őrült éjszakát. Solo - Valamit szeretnék ma éjjel - Szeretnék ma éjjel Ref: Valamit szeretnék ma éjjel, súgni én neked, Szeretném ma éjjel, hogy átöleljelek. Valamit szeretnék ma éjjel, összebújhatnánk, Szeretném ha súgnád, adj egy őrült éjszakát.
Az otthon , a lélek , nem falak , nem is képek . Az otthon , a szív , melegség mely hív . Menhely a vészben , világít az éjben . Fáradtan puha ágy , nyugalom vár rád . Ref:Erre vágyom én , szívem a tiéd Veled vagyok én , nem ellened Van talán esély, itt egy meleg kéz Biztossan elér a lelkedhez. A szeretet , egység , a becsület , tisztesség . Ki barát az hü , ég mint a tüz . Védeni egymást , találni megoldást . Öszintén vitázni , segíteni , mellé állni. Ref:Erre vágyom én , szívem a tiéd Veled vagyok én , nem ellened Van talán esély, itt egy meleg kéz Biztossan elér a lelkedhez.
1. Mért szerettem úgy beléd, mért sodort a szél feléd? Már nincs kiút a szíveden, csak nélküled vagy nélkülem. Ó miért? 2. Maradnék régi vándor nnélküled, maradnék úgy, mint régen ki látja meg. Élnék úgy, mint más ki nem kell senkinek sem sír ezért. rfr.: Élnék én is úgy, kit sodor a szél. Mért szerettem úgy beléd, mért sodort a szél feléd? Már nincs kiút a szíveden, csak nélküled vagy nélkülem. Ó miért? 3. Maradnék régi vándor féluton, maradnék úgy, mint régen vállalom. Élnék úgy, mint más, ki nem kell senkinek sem sír ezért. rfr.: Élnék én is úgy, kit sodor a szél. Mért szerettem úgy beléd, mért sodort a szél feléd? Már nincs kiút a szíveden, csak nélküled vagy nélkülem. rfr.: Mért szerettem úgy beléd, mért sodort a szél feléd? Már nincs kiút a szíveden, csak nélküled vagy nélkülem. Mond mért szerettem úgy beléd?
*♥*Boldog Valentin napot!*♥*
Jenei Szilveszter-Koltay Gergely: Szeretlek akkor is Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol. Mikor nem gondolsz rám... Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon. Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább. Én akkor lehunyom szemem, és azt a filmet nézem, ami az életünk... Kimondott és kimondatlan mondatok. Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz, azon, melyen nincsenek táblák, és nincs korlát a halálos kanyar előtt... Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk, s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki. Valami kéne még, valamit kéne tenni. De én akkor is szeretlek, ha néha fáj. Ha néha előbúj rejtekéből a magány, a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett. Csak egy mosolyt hozzon a déli szél, csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj. Tartson tovább a szenvedély, mert akkor húsodba marnám a jelet, mely üzenet hordoz: még minden lehet. Szeress, mert adni kell, hogy kapj. Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen! Légy költő és légy színész! Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt, játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod! S játssz nekem is boldogságot! Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod, szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat szeress kicsit jobban! Szőkén és feketén szeretlek, mint a villám szeret a fülledt nyárban, mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba. Szeretlek akkor is mikor alszol... Szeretlek, félve, haraggal... Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal... Szeretlek... Szeretlek...
Hol vagy, merre fújt a szél? Mióta nem láttalak, hova kerültél? Gondolsz rám, milyen volt azon a pár napon? Mert én csak rád gondolok, szeretlek nagyon! Mily sötét az éjjel, Szobám rejtekében, Mintha hangod hallanám, Hogy ébren álmodom, hogy átölel karod, szeretlek nagyon Hmmmmmhmmmmm Újra gitárok szólnak, Elvakít az éj, Szinte perzsel most a szél. Az egész világ táncol, De megtalállak bárhol, Mert szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon. (Szeretlek nagyon) Szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon. Olyan izgatott ez az éjjel, A vágyak tengerében, Újra együtt vagyunk, semmi sem érdekel, Csak ez ne múljon el, szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon. (Szeretlek nagyon) Szeretlek nagyon Rám köszönt a hajnal, Olyan csodálkozó arccal, Hogy nem vagy már velem, Csak magam fekszem az ágyon, De ma csodás volt az álom, Szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon. (Szeretlek nagyon.) Szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon. Szeretlek nagyon
Akarod-e még, akarod-e mond Legyek-e a tűz melyhez bújhatsz a télben. Lehetek-e még, lehetek-e mond Lehetek-e hang mely úgy hív, ahogy régen A legszebb álmom ma is tőled szép Mond akarod-e újra mi tőled volnék A legszebb dal csak tőlünk szép Mond akarod-e úgy mint rég Mond akarod-e úgy mint rég Akarod-e még, mond akarod-e Legyek-e egy vándor, ki megszöktet innen Lehetek-e még, lehetek-e mond lehetek-e hang, melytől megszépül minden A legszebb álmom ma is tőled szép Mond akarod-e újra mi tőled volnék A legszebb dal csak tőlünk szép Mond akarod-e úgy mint rég Mond akarod-e úgy mint rég
Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk, ennyi szép év után. A sors ebbe is beleszólt és nékünk menni kell, bárhogy fáj. Refrén: Gyere, ülj kedves mellém, mielőtt még elmennél, Hogy még egyszer a szemembe nézz. Ezek nem könnyű percek, Érzem a szívem reszket, de a válás az mindig nehéz. Ne csak ne sírj,ez nem méltó búcsúzás, légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad. Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj még egyszer úgy, mint mikor ott megláttalak. Látod így és most menj el, ilyen mosolygó szemmel, mindig így fogok gondolni rád. Hagyd a könnyeket másnak, rád még szép percek várnak, Hát csak menj kedves, jó éjszakát.
Szeretem az élet ízét, ez oly csodás, De nem értem miért kell folyton, a változás. Te mindig csak arra gondolsz, mit igaznak hiszel, De mindig csak arra vágytál, mit sosem érhetsz el. Nem kellett volna hagynunk a sok-sok változást, Miért hittem azt, hogy jó lesz helyetted bárki más? Tudnám merre jársz? Refr. Nem akarok sírni többé, menj és lépj tovább ne várj, Nem akarom várni folyton azt, hogy néha rám találj. Nem hittem mégis vártam, hogy majd ősz után jön a nyár, Csak mentél és rám se néztél, hitted elfelejtesz tán. Jó volna szemeddel látni, mit látni vársz, S szemedben újra látni, milyen a boldogság?! Igazán szeret és érez, sosem téved el. A mélyen őrzött álmok, az hogyan múlhat el?! Nem kellet volna hagynunk a sok-sok árulást, Miért hitted azt, hogy jó lesz helyettem bárki más? Tudnám merre jársz? Refr. Nem akarok sírni többé, menj és lépj tovább ne várj, Nem akarom várni folyton azt, hogy néha rám találj. Nem hittem mégis vártam, hogy majd ősz után jön a nyár, Csak mentél és rám se néztél, hitted elfelejtesz tán. Régmúlt emlék már, A fiú és lány. Szép volt, rég volt, De így múlik el a nyár. Nem hittem el, És vártam, hogy ősz után jön a nyár. Te csak mentél, rám se néztél, Hitted elfelejtesz tán.
Hiába más az utad Hiába millió hang Csak a tiéd hallom Az én nyelvemen beszélsz Talán nem is létezem Nélküled Ha egy álmos reggelen Ott leszel mellettem Akkor majd véget ér Mindkettőnk útja már Talán végleg itt A helyed Becsukom szemem És már lassan elhiszem Hogy így lesz valamikor Becsukom szemem Így majdnem valóság Így lesz valamikor Érzem, valaki átkarol Gyengéden fölém hajol Becsukom szemem És már lassan elhiszem Hogy így lesz valamikor Egy rövid percre tán Belül a világ megáll Ha a hangod hallom Most csak nekem beszélsz Úgy elmerülnék Szemeidben Nem keresek tovább Valami magától Magára talált Nincs múltból élő szellem Csak egy tiszta érzés Bennem Becsukom szemem És már lassan elhiszem Hogy így lesz valamikor Becsukom szemem Így majdnem valóság Így lesz valamikor Érzem, valaki átkarol Gyengéden fölém hajol Becsukom szemem És már lassan elhiszem Hogy így lesz valamikor Lassan elhiszem... Így lesz valamikor... |
|
