|
Tudom,hogy Neked mennyire fontosak ezek a gondolatok!Fogadd hát szeretettel tőlem ezt a kis szelecét,ahol csokorba gyűjtheted a szívednek legkedvesebb gondolatok! „A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
Jó érezni, hogy szeretlek. Nagyon és egyre jobban, Ott bujkálni két szemedben, Rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek, S érezni azt, ha szép, veled szép És csak veled teljes az élet. Illyés Gyula
"Tudnál-e csendesen hozzám bújni, Esténként kedvesen átölelni, Hallgatni a madarak énekét, S megcsodálni a fényt s a naplementét? Tudnál-e esőben is nevetni, Egy szúrós fenyőfát megölelni, Élvezni a pillangók táncát, S átélni két ember valós nászát? Tudnál-e táncolni a gyönyörtől, Könnyezve sírni az örömtől, S kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet? Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál… Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál. Tudnál-e egy szempárból olvasni, S benne a csillagot meglátni, Egy érintéseddel átadni, Mit szavakkal nem tudsz elmondani? Tudnál-e koldusnak kenyeret adni, Alamizsnát, ha kell elfogadni, Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni, S a földet ajkaddal érinteni? Tudnál-e virágot nem letépni, Színét és illatát megérezni, Szirmait boldogan megcsókolni, S beteg állatot megsimogatni? Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál… Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál. Tudnál-e dalt hallani viharban, Melegedni szivárvány sugárban, Meghallani csendben a szív szavát, S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát? Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek, Nem sírni akkor, ha elfelednek, Köszönni, ha nem köszönnek, S tanulni abból ha megköveznek? Tudnál e sötétben fényt keresni, Szavak és tárgyak nélkül szeretni, Legyőzni izzó tűz parazsát, Szeretni engem, Istent, és bárki mást? Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál… Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál… Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál."
Halk zene szól az éjszakában Érezned kell, hogy rád találtam S, így lesz miénk a boldogság Ne gondolj arra, ami fáj Ne nézd többé a múltam Megtévedt szív is szerethet De nézz könnyes szemembe Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek A szívem háborgó tenger S a szememből könnyek peregnek Mert én téged szeretlek Hagyd a múltat én sem kérdezem Örülj, hogy itt vagy velem ne kérdezd miért könnyezem Igazi nagy szerelem mily bennem ég Szorítsd meg most a kezem boldogság maradj velem Az ajkad úgy keresem mely lángban ég
....@@...@@@@ ..@@@@@@@@@@ ..@@@@@@@@@ ...@ @@...@@@ ........*..*..*....*..* ..*.* .......*..*...*..*...*...*. ........*. .*..*..*...*..*.* Boldog Karácsonyi Ünnepeket kivánok: dan
Várnai Zseni: Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény; A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat szívemre ült és hittem, itt marad, utána kaptam gyorsan és kezem átfogta csöppnyi testét melegen, vergődött, karmolt és az átkozott tenyeremben verébbé változott, szebbik valója eltűnt, messzeszállt s talán már más szív fölött muzsikált. Elfogni őt, bezárni nem lehet, akár a fényt, vagy nyargaló szelet, csupán a vágy oly szárnyaló szabad, hogy utolérje azt a madarat. A színe, hangja mindig újra más, meseszerű, különös és csodás; Ott fönt lakik a kék üveghegyen az a madár: a neve szerelem.
Elmesélni oly nehéz a színeket, látni kell az árnyakat, s a kék eget. A tó közelhez ér, vagy elvakít a fény, mennyi szenvedés szerelmes szó helyett. Sok hosszú szürke év ma már egy pillanat, veled élem újra én az álmokat. A hideg tél után most visszatért a nyár, s szemed színétől örökzöld lett a világ. Sóhajt az ég, óvja a szé-é-é-él, bíborra vált a tengernyi ké-é-é-ék. Száll a dal, színesebb lett tőled a világ, száll a dal a szenvedélyek útján. Száll a dal, elmeséli, mennyit érsz nekem, nélküled kifakult kép az életem. Sok hosszú szürke év ma már egy pillanat, veled élem újra én az álmokat. A hideg tél után most visszatért a nyár, s szemed színétől örökzöld lett a világ. Semmit se szólj, múlik az éj, felkelt a Nap, miénk a fé-é-é-é-ény. Száll a dal, színesebb lett tőled a világ, száll a dal a szenvedélyek útján. Száll a dal, elmeséli, mennyit érsz nekem, nélküled kifakult kép az életem. (2X)
Köszi a látogatást a tündér ottonába:)
Én vagyok a próbaidős, topikokba betekintős, fekete zsák hátamon, virgácsodat átadom.
Hoztam is meg nem is, ezért vagyok depis: van itt egy kis cukor, kakas mondja: kukor.
Marha fáradt vagyok, egy darabig én cipeltem az összes sárga zsákot a lerobbant rémszarvas helyett. (A feketéket idén a krampuszokra hagytam.) Vlagyivosztokban aztán elszakadt a cérnám. (Meg az összes zsák is, amúgy.) Elégedj meg ezzel a pár szóval, idén ennyit tojt a nyuszi. :-)
Mikor ébred a hajnal, vagy közel az éj, mikor csendes a város, vagy újra él. Mikor semmit sem értek, vagy valami fáj, mikor örül a szívem, vagy éppen vígaszra vár... Úgy hiányzol, úgy hiányzol, úgy hiányzol, úgy hiányzol! Mikor egyedül nézem a csillagokat, mikor egyedül élem az álmokat. Mikor valaki kéne, ki elmondaná, hogy milyen az élet, és hogyan menjünk tovább... Úgy hiányzol, nagyon hiányzol, úgy hiányzol, nagyon hiányzol! Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz. Kopáran néznek rám a téli fák. Úgy elmondanám, ha meghallgatnál, nélküled világtalan lett már a világ. Te vagy a téli szél, ami megsimogat, és a napsugár, ami meleget ad. Érzem, most is őrködsz a lépteimen, minden gondolatomban itt vagy én velem. Mégis hiányzol, úgy hiányzol, nagyon hiányzol, úgy hiányzol! Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz. Kopáran néznek rám a téli fák. Úgy elmondanám, ha meghallgatnál, nélküled világtalan lett már a világ. Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz, nélküled világtalan lett már a világ.
Gyere már, úgy ráz a hideg. De ahogy hozzám érsz, úgy sistereg. S ahogy a fogaidat érzem a vállamon, Valami érkezik láthatatlan szárnyakon. Emlékek nincsenek, csak fényképek a szélben. Libegnek valahol, mint zörejek az éjben. Szerelem utolsó vérig, Szeretlek az utolsó percig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Szerelem utolsó vérig, Akarom az utolsó cseppig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Nekem nem kell a fű, nekem nem kell a tű. Ha rám hajolsz, nekem csak az a gyönyörű. És veled repülök, Te is kapaszkodj belém. Legyőzöl és fölemelsz, s akkor minden az enyém. S már nem hallok semmit csak a lélegzeted, Minket összeláncolt a képzelet. Valami ezerrel végigfut a hátamon, És csak ezt akarom, nagyon-nagyon. Nagyon-nagyon. Szerelem az utolsó vérig, Szeretlek az utolsó percig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Szerelem az utolsó vérig, Szeretlek az utolsó percig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Szerelem az utolsó vérig, Akarom az utolsó cseppig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Szerelem utolsó vérig, Szeretlek az utolsó percig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom. Szerelem az utolsó vérig, Akarom az utolsó cseppig. Én azt hiszem, én úgy tudom, Én még megtalálhatom.
Imádlak Téged, Rád vártam rég, Te vagy nekem a nap, s a fény. Kívánlak most, mint még sohase figyelj egy csókkal lógsz nekem! Szólt a zene Ő rám nézett lazán, így kezdődött azon az éjszakán ránk sütött a hold, Ő lassan átkarolt forró csókja a szívembe hatolt. Imádlak Téged, Rád vártam rég, Te vagy nekem a nap, s a fény. Kívánlak most, mint még sohase figyelj egy csókkal lógsz nekem! Az első szó, első csók már mindent megváltoztatott nem hittem el, csak éreztem, hogy vagy, és nincsen nálad senki fontosabb! Azt hittem, hogy álmodtam, mire máris forgattam, igaz volt a történet, mikor beléd botlottam! Imádlak Téged, Rád vártam rég, Te vagy nekem a nap, s a fény. Kívánlak most, mint még sohase figyelj egy csókkal lógsz nekem! Örvénylett a fény csak úgy előttem, jött az a csók és elhittem, nem csak egy álom, egy képregény szívem súgja:Szeretlek én! Imádlak Téged, Rád vártam rég, Te vagy nekem a nap, s a fény. Kívánlak most, mint még sohase figyelj egy csókkal lógsz nekem!
Belőlünk nőnek fel az álmok, feszítik könnyű szárnyukat. Vigyázva lépjetek, olyan törékenyek, akár a legszebb ékszerek. Mert van remény, még vannak álmok, beteljesítik vágyainkat. S ha a remény elhagyott, vajon kiben bízhatok, a világ akkor félelmetes, ha nem szeretsz. Szeress csak így (szeress csak így), szeress tovább (szeress tovább), az álom csak úgy szép, ha tovább álmodják. Szeress csak így (szeress csak így), szeress tovább (szeress tovább), a holnap ajtaján az álmok visznek át. Mi lesz, ha holnap nem jön senki? Aki rám majd ugyanígy nevet. Ki fog majd akkor igazán szeretni, ahogy a mesék elmondják, egy életen át. Szeress csak így (szeress csak így), szeress tovább (szeress tovább), a mese csak úgy szép, ha végig elmondják. Szeress csak így (szeress csak így), szeress tovább (szeress tovább), a holnap ajtaján az álmok visznek át. Szeress csak így (szeress csak így), szeress tovább (szeress tovább), tudod, hogy sosincs úgy, hogy nem vár senki rád. Szeress tovább (szeress tovább), szeress tovább (szeress tovább), az álom csak úgy szép, ha tovább álmodják. A világ csak úgy szép, ha újra álmodják. Szeress tovább! Szeress tovább!
Néha úgy alakul, hogy céltalanul, De menned kell tovább, És mégis elvisz az út magától, s rájössz, Hogy milyen szép a világ. Néha nem hiszed el, hogy mennie kell A dolgoknak tovább, Mert rövid a lét, ahhoz hogy végig Csak várd a nagy csodát! Na gyerünk! Mi lesz már? Még annyi minden vár! Na gyerünk! Mi lesz már? Ennél rosszabb nem lehet talán! Most már bármi legyen, én félreteszem, hisz várhat, Most minden bánat Énekelek, mert ennyi nekem még járhat, A dallam szállhat. Lehet eső vagy szélvihar, engem nem érdekel már, Mert bármi legyen, az élet megy tovább! Néha sodor az ár és annyira fáj, Hogy semmmit nem tehetsz, És mégis évek után, ha visszagondolsz, Mindenen jót nevetsz. De ha gondtalanul felszabadulsz, Nem félsz a holnaptól, Majd megtanulod, hogy minden rosszban van egy kicsike jó! Na gyerünk! Mi lesz már? Még annyi minden vár! Na gyerünk! Mi lesz már? Ennél roszabb nem lehet talán! Most már bármi legyen, én félreteszem, hisz várhat, Most minden bánat Énekelek, mert ennyi nekem még járhat, A dallam szállhat. Lehet eső vagy szélvihar, engem nem érdekel már, Mert bármi legyen, az élet megy tovább! Azt mondom, élj a mának, Az úgysem fájhat, Ha kell, csak vond meg a vállad, S ne foglalkozz, ha kell semmivel! Most már bármi legyen, én félreteszem, hisz várhat, Most minden bánat Énekelek, mert ennyi nekem még járhat, A dallam szállhat. Lehet eső vagy szélvihar, engem nem érdekel már, Mert bármi legyen, az élet megy tovább! Most már bármi legyen, én félreteszem, hisz várhat, Most minden bánat Énekelek, mert ennyi nekem még járhat, A dallam szállhat. Lehet eső vagy szélvihar, engem nem érdekel már, Mert bármi legyen, az élet megy tovább! Mert bármi legyen, az élet megy tovább!
Egy földre tévedt angyal jött el a széllel Egy lány szívében bújva, vajon most hol lehet Megtalálom, majd bárhol jár Hiszem, a sors rendelte így Imám elérte Egy földre tévedt angyalt keresek régen Jön talán egy jel, majd megsúgja, mit tegyek Láthatatlan szívdobbanás Úgy hív, és összezárja majd A jót a széppel Ez az elképzelt arc, ami kedves és szép Ugyanúgy hat mindig rám. Az elképzelt vágy minden pillanatát Szerelemmel élem át De tudom értem jött el Engem hív Nem csak az álmomban él Gyere ébressz most fel, ma légy velem És gyújts bennem fényt Egy földre tévedt angyal... Hogyan titkolhatnám, rég a szívembe lát Ma se csókkal alszom el Az éjjel itt járt, milyen érzést szórt rám Szerelemmel élem át De tudom értem jött el Engem hív Nem csak az álmomban él Gyere, érj hozzám végre és így kívánj Jó éjt Egy földre tévedt angyal... Az éjfél már elmúlt rég Csak nézek az ablakon át És érzem, a köd mögött A hajnali fény talál majd rád Szánj meg engem angyal, a mindenre kérlek Hol van az a jel, hogy megsúgja, mit tegyek Láthatatlan szívdobbanás Úgy hív és összezárja majd a jót a széppel Egy földre tévedt angyal... Egy lány szívébe bújva Vajon most hol lehet Megtalálom majd, bárhol jár Hiszem, a sors rendelte így Imám elérte
Szemedben könnyek, haragszol rám, Hogy el kell menjek nem az én hibám. Refr.: Kell, hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök, De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömöt nekem. Kiszáradt torkom és ég a szám, Utolsó csókunk, gondolj majd rám. Refr. Nevess, hisz így szeretlek, Vidámnak és kedvesnek Lássalak, ha nem leszel velem. Nehéz most messze menni, De könnyebb elviselni, Ha rád majd így emlékezem. Titokban sírhatsz egy kicsit még, Na jól van most már ennyi elég.
"Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél, elandalít álmot ígér, Őrangyalom Ővele az élet szédülés és mégis megkönnyebbülés a fagy utáni enyhülés első tavaszi hajnalon Ő a könnyű illatú ébredés, mellette édes tévedés, hogy ez a világ az éden és a mennyország Ő a béke, és a meghitt csönd, férfi nem szerethet így nőt, alattunk megnyílhat a Föld, mert Ő vigyáz Ő úgy ért hozzám, mint senki más érintése villámcsapás, mert csókjától újra születtem én Ő úgy ért hozzám, mint senki más s ha átjár az agresszivitás, szemében mindig óv a fény. Ő a jobbik énem, életem, az ő szerelme végtelen, s ha mégis felráz a magány. Elveszthetem. Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél elbűvölő a gyönyörű, számomra nem kell más csak ő Ő úgy ért hozzám, mint senki más érintése villámcsapás, mert csókjától újra születtem én Ő úgy ért hozzám, mint senki más s ha átjár az agresszivitás, szemében mindig óv a fény. Ő a jobbik énem, életem, az ő szerelme végtelen, s ha mégis rám tör a magány. Elveszthetem. Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél elbűvölő a gyönyörű, számomra nem kell más csak ő"
"Ugye szeretsz még, Ugye szeretsz ma is nagyon, Hogy ha itt lennél, Ezt nem is kéne vitatnom, Ugye szeretsz még, Álmaidban beszélsz velem, Meg is simogatsz, Pont úgy ahogyan én teszem. Régen láttalak, Nem tudom merre vagy, Lehet hogy már nem is törődsz velem, Merre jársz, Ki tudja merre jársz, Hallod e hangom mikor megkérdezem. Ref: Ugye szeretsz még, Ugye szeretsz ma is nagyon, Hogy ha itt lennél, Ezt nem is kéne vitatnom, Ugye szeretsz még, Álmaidban beszélsz velem, Meg is simogatsz, Pont úgy ahogyan én teszem."
"Megláttalak és megigéztél, Hozzám szóltál és elakadt a szavam. Láttalak már, de mást mutatott a kép, s most itt életnagyságban oly gyönyörűség, mit látok én. Hozzám jöttél, engem keresel s ezt oly nehezen hiszem el. Eltelt egy teljes óra s még itt vagy velem, beszélsz hozzám s nézed a szemem. Sajnos mennem kell, de Te megkérded: Láthatlak még? Én csak reménykedem, hogy még leszel velem, még jössz hozzám, s még fogni fogod kezem..."
Volt, ki elmenekült hirtelen, Néha azt hittem, hogy szívtelen. Csak félt, hogy rossz lesz a vége, Hát jó, ha ennyi megérte. Mindig követem a sorsomat, Széllel szembe menni nem szabad. Ha fáj, majd túl leszek rajta, Legyen, ha Ő így akarta. Az élet nem játék, Egy apró szép ajándék. De győzhetsz, Én hagynám. Te értem mondd, mit áldoznál? Én a szívemet adnám, Ha egy kicsit is hagynád, Veled pereg a naptár, Nyáron hull a hó. Én a szívemet adnám, Hogyha végre hagynád, De ha mégse: nem kár, Álmodozni jó! Van, hogy akarom, de nem merem, Néha bekerít a félelem. A fény csak fordított árnyék, Veled én teljessé válnék. Az élet nem játék, Egy apró szép ajándék. De győzhetsz, Én hagynám. Te értem mondd, mit áldoznál? Én a szívemet adnám, Ha egy kicsit is hagynád, Veled pereg a naptár, Nyáron hull a hó. Én a szívemet adnám, Hogyha végre hagynád, De ha mégse: nem kár, Álmodozni jó! Bent marad a szó, Mi fellőtt űrhajóként Úgy repülne súlytalan. Mit megadnék érte, hogyha éreznéd, Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.
"Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. "
Két eltévedt folyót, a vágy eggyé sodort, az égről csak nézte a Hold. A reggel mindig szép, ébredni valakiért... S a fényben csak Te vagy és én. Ez jó menedék, ez most meseszép, idebent valahol, egy életre szól. Refr.: Tűz,könny,vágy még együtt lenni, holdfény,tánc még együtt lépni... Sok év után jött egy szikra, s minden lángban áll. El ne oltsuk még,ez a láng mi bennünk él...a legszebb fény... Csak égjen még. Egy pillantás után, a lelkét bízta rám. Úgy őrzöm, mint kincset a zár. Nem számít ma már hogy volt előttem más, csak nézz rám,úgy semmi sem fáj. Úgy bánt ez a fény,most jó a sötét, gyere bújj ide még,csak égjünk a pillanatért... Refr.: Tűz,könny,vágy még együtt lenni, holdfény,tánc még együtt lépni... Úgy vágytuk már rég,jött egy szikra,s minden lángban állt, el ne oltsuk még,ez a láng mi bennünk él...a legszebb fény...csak égjen még...a legszebb fény. "
"Mondd, mért szeretsz te mást? Emlékeim közt van egy tépett levél, Levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte a bolond szenvedély, De olvassuk csak el, mit mondd a levél: "Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged? Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked? Ha mellém sodort egyszer már az élet, Én nem engedlek oly könnyen el. Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el? Az első pillanatban megmondhattad volna, Szólhattál volna: ne kezdjük el. De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva, Hozzám hajolva hazudtad el: Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved, S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret." De én ezt a kis levelet most összetépem, Ha így akartad, hát nekem sem fáj." ( Máté Péter )
Nem is szóltunk egymáshoz, Még a pillantásod sem kellett... S én mégis elszáradok, mert a szerelem Szúnyogként szipolyozza lelkem. Te nem tudod, hogy ki vagyok. Nekem nem szabad tudnom, ki vagy. Ez oly szilárd, és megcsalhatatlan, Hogy áthágását kívánom, mint ajkam a méz ízét. Megváltoztatott ez az érzés. Már nem az fáj, ha nem szeretnek... Csak az fáj, ahogy én szeretek. Kút mellett szomjazó lélekként, aki nektárra vár. Te nektár vagy szomjazó számnak, Nem kell neki a víz. Hát bűn-e, ha valaki meglelve a tökélyt, nem kívánja az ízetlen lét? Bűn-e hogy szeretlek, mint egy leány a férfit? Bűn-e, hogy szomjazlak, mint bimbó a tavaszi harmatot, Hogy annak mutassa meg gyönyörségét? Kérdem én: Bűn-e, hogy szeretlek?"
Vágyakozás Szeretnék ellopni az évből egy napot Csak érted, csak Neked és magamnak. Szeretném érezni a tavasz illatát, A nyári szellő simogatását, Az ősz bágyadt sugarát, A tél jeges fuvallatát Egyetlen nappá duzzadt percben Csak érted, csak Veled... Szeretném érezni az arcod melegét, Csak Veled lenni lélekben is egyetlen egyszer Csak egyetlen nap. Látni a mosolyodat mely csak nekem szól, Azt érezni hogy csak engem ölelsz Mindent kizárva, csak egyetlen egyszer, Csak egyetlen nap. Szeretném a napot, a holdat, a csillagokat, Csak érted lenni és önmagamnak. Hátat fordítani a világnak, lerombolni a gátakat... Szeretnék szeretni mint még soha, Csak egyetlen egyszer, csak egyetlen nap. Most szeretném látni az arcodat, akkor tudnám Te akarnád e csak egyetlen egyszer, csak egyetlen nap."
"S óhajt kedvesen az erdő köröttem, Z ordon fák ágai alatt csendesen, E lgondolkodva lépkedek magamban, R őt leveleken az őszi avarban, E lmúlnak percek s hosszú órák T alálgatom miképpen lelem módját L egszebb titkom, hogy eljusson Te hozzád E léd állni, várni, szólni nem merek K iáltom gyáván a csendnek: SZERETLEK"
"Mikor az égen látok egy fényesen ragyogó csillagot Azt gondolom téged látlak ott. Mikor meghallom a pacsirta reggeli dalát. Azt hiszem téged hallak szólni. Mikor tavaszi virág illatát érzem a réten. Azt gondolom hajad illatoz. Mikor a legédesebb méz ízét érzem számban. Azt hiszem te csókoltál kedves! Mikor hűvös selyem seper végig bőrömön. Azt gondolom kezed érintett lágyan. Mikor láthatatlan szemek pillantását érzem. Tudom hogy most éppen Te gondoltál rám."
"Csörög a telefon. S a kijelzőn egy régen látott név látható, melynek karaktereiben minden szívdobbanásom hallható. együtt édes szimfóniát játszanak. Hallom a hangját. S felvillan agyamban egy kép, mely szenvedélyes, édes, szerelmes és rólunk szól. Kis mese ez, melyben Te és én a végtelen boldogság útján önfeledten sétálunk, Te fogod kezemet, én fogom Tiédet. Semmi rossz nem csillan szemünkben. Csak az az égető vágy egymás iránt. Ahogy sétálunk az alkony színeivel festett fák között, Rám tör valami mérhetetlen, Valami tiszta véletlen, s már csak annyit halok, hogy zilálsz fülembe, s szüntelen sóhajok között jutunk el egy újabb gyönyörbe. itt apró tündérek szállnak, és egy fényjel forró csókra hívja ajkainkat. soha nem legyen ennek vége, ezt kívánjuk. Forró homok, hűs víz. A homokóra apró szemcséi rég alágördültek. Boldogság utunk kettéágazik, elfogy a gyönyör, a szenvedély, De a mély szeretet örökké él."
Vannak pillanatok, amikor valakire annyira vágysz, hogy már ki szeretnéd szabadítani az álmaidból, csak hogy végre átölelhesd. A szerelem egy mosollyal kel életre, egy csókkal teljesedik és egy könnycseppel ér véget. Álmodd azt, amiről álmodni szeretnél; menj oda ahová jutni szeretnél, mert csak egy életed van és egy lehetőséged ahhoz, hogy azt tehesd, amit szeretnél. Hát legyen szerencséd ahhoz, hogy jó lehess, legyen tapasztalatod, hogy erős légy, legyen elég fájdalmad, hogy emberséges lehess, és legyen annyit reményed, hogy boldog lehess Ha fáj, képzeld magad mindig a mások helyébe, mert bizony másoknak is fáj. A legszerencsésebbnek tűnő emberek nem biztos, hogy a legboldogabbak is; ők a legjobbat hozzák ki abból, ami az útjukba kerül. A boldogság azokra vár Akik olykor sírnak Akik olykor szenvednek Akik keresnek Akik várnak Mert csak ezek az emberek tudják becsülni azt, ami van, kiknek életük ezekkel a kövekkel van kirakva.
Anita : Várj rám! A friss, hajnali széllel jön elém s rám köszön e dal, hisz régen alszik minden. Hűvös van, hisz most ébred a fény, te is alszol csendben valahol, s álmodban a tegnap zakatol. Arcod talán láttam valahol, de nem emlékszem rád, olyan vagy, mint más. Vagy mással voltál, s nem figyeltem hát. Hiszen most sem tudom igazán, milyen lesz, aki holnap megtalál. Valahol most is lennie kell és ő pont így énekel. Tán az utcán éppen jön felém, ő is fázik rég szegény, a szél is fújja elém. Hiszen együtt indultunk, és egyfelé futunk, hova együtt érkezünk, ott csend lesz és béke, kacsints az égre! Ha eljönnél sok bús éj után, s velem átlépnél a holnap ajtaján. Várj rám! Ha van rá még erő és annyi szív, ami mindkettőnket biztos helyre hív. Várj rám! Várok, amíg ő jön el elém, ha túléltem az éjjelt, megvárom a hajnalt. S ha itt lesz, többé sosem sírom el, hogy megkaptam az életet, csak azt nem, aki mellém fekhetett és eldédelgetett. Valahol most is lennie kell és ő pont így énekel. Tán az utcán éppen jön felém, ő is fázik rég szegény, a szél is fújja elém. Hiszen együtt indultunk, és egyfelé futunk, hova együtt érkezünk, ott csend lesz és béke, kacsints az égre. Ha eljönnél sok bús éj után, s velem átlépnél a holnap ajtaján. Várj rám! Ha van rá még erő és annyi szív, ami mindkettőnket biztos helyre hív. Várj rám! Várj rám!
Várni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa,ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
"MONDD, MI LESZ... ...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés? Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?... Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés? Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled! Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed? s az utat, mely feléd vezet?... akkor meghalok csendben, szótlanul elmegyek oda, ahol a madár se jár és várok a feltámadásig mert ott mindenki vár és beszélgetek velük elmondom életem mindent, ami történt velem és beszélek rólad is arannyal csillogót gyémánt szivárványt tűzzel lángolót mert szeretlek itt is ha bár csak lélek vagyok s mindent láthatok mi szép és kedves nekem de homályban van a világ csak téged lát szemem nincskezem nyújtom feléd nincshangomon suttogok neked ott messze lent, hol éled életed hátha áttör a zajon a szerelmes gyenge hang hátha úgy hallod meg mint imára hívó harang és elindulsz felém úttalan utakon sohanemvolt vágyakon legyőzve mindent, mi utadba áll s közben a hívó harang szava előtted jár és vezet és egyre hangosabb... és egyszer csak megváltozik s akkor szívedbe béke költözik mert szavakat hallasz harangszó helyett és megérted: most már mindent lehet engem is! - és felém nyújtod szent kezed és nekem adod drága életed és feléd nyújtom vankezem és neked adom életem mindenem...
***ez jóóóóó---adj erőt hogy betudjak lépni****
Egy éjszakán magányom rám talált a Hold se nézett rám tudtam menni kell valamit tenni kell a szívem útra kelt El is indulok, szívem úgy dobog a torkom éri már végzetem talán, ma megtalál a két karjába zár Azt hittem álmodom mikor egy lány a villamoson arra kért hogy hívjam fel majd lassan átölelt Refrén: Ő aki elvarászolt engem ő aki mindig ébren vár úgy érzem a fellegekben járok én vele a rossz is jó lett már Megtaláltam akit eddig vártam már a Hold is rám nevet azóta érzem én milyen a szenvedély ő mindig fogja kezem Azt hittem álmodom mikor egy lány a villamoson arra kért hogy hívjam fel majd lassan átölelt Refr.:1x Vele elhiszem, hogy az életem szebb már nem lehet még ha túl nehéz is minden út csak hozzá vezet.
Időm kevés, mégis hajt valami tovább , Kormos városomban rám , nem várnak csodák Hajszolt kutyák futnak az út menti porban, Új filmeket adnak a régi mozikban. Fáztam eleget az utcák kövén, Falhoz dőlve rád vártam én. Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád. Titkaim nem őrzi senki meg De szívemben a dal megmarad nekem Újra átélem örök hangjait, Ha szól az ének, álmodom , a világot veled. Ref.: Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt. Fáztam eleget az utcák kövén, Falhoz dőlve rád vártam én. Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád. Ref.: Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt.
(Rómeó) Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! (Júlia) Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni! És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni! (Rómeó és Júlia) Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd! És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet! (Kórus) Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol! És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából! Szívből szeretni annyi (szeretni szívből), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)! És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)! Szívből szeretni híven (szívből szeretni)! Nincs szebb, égni e tűzben (égjünk e tűzben)! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! Szerelem!
Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz! Kiáltsd százszor, mondd ezerszer, vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz… súgd, legalább most az egyszer! "Mondd, hogy lelked szavamtól ébred, verseim benned visszhangot vetnek, s hogy, szerelmem hű vendéged mélységes mélyén szívednek Mondd még, mert könny áztatja arcomat, mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! Mondd még, hogy halljam hangodat! Mondd még, hogy szívem betöltse szavad, mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! Mondd még, amíg szavad marad."
100:))) Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Juhász Gyula
Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás? Kell, hogy érts, kell, hogy láss! Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek, Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed. Szakadék fölött mozdulatlan lebegő, Kitárt szárnyú angyali szerető, Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted, Én itt vagyok veled, és szeretlek téged.
1. Volt idö mikor még nem voltál, S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál; és most látod, féltelek, őrízlek, védelek; Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már. 2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem; Ma sem tudom végül miért hagytak el; De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek; Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám! R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok; Bujj hozzám, ne hagyj el; Ha én mennék, ne engedj el. Változnak az évszakok jó idők, rossz napok; Bujj hozzám, ne hagyj el; Ha én mennék, ne engedj el! 3. Probáltam másokkal, máshogyan; Ma egyik is, másik is messze van; És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek; őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!
Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz! Kiáltsd százszor, mondd ezerszer, vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz� súgd, legalább most az egyszer! Mondd, hogy lelked szavamtól ébred, verseim benned visszhangot vetnek, s hogy, szerelmem hű vendéged mélységes mélyén szívednek� Mondd még, mert könny áztatja arcomat, mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! Mondd még, hogy halljam hangodat! Mondd még, hogy szívem betöltse szavad, mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz! Mondd még, amíg szavad marad.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem magamtól: "Álom ez?" Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva tarthatnám keblemen. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
"Lehetnél másé talán vagy mindenkié Az enyém biztosan nem vagy. De ha az öledbe bújok, nem érdekel, Az sem, hogy volt-e tegnap. "
Neked adom lelkem Csendes az éj, az égen ezer csillag. A Hold égi útján felfelé ballag. Telt arca fentről a Földre mosolyog, Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog. Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém! Én vigyázom álmod ezen az estén. Csendes már minden, a nappal véget ért, Helyét az estnek adta, aludni tért. Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed. Felejts el mindent, én fogom a kezed. S ha hallod majd a csengettyűk dallamát, Feltárom előtted lelkem kapuját. Valahol messze, egy manó útra kel, S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel. Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang, Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang? Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod Az előttünk nyíló mesés világot, Ahol ezer csoda és varázslat vár, Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már. Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más. Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás. Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma: Lelkemnek mélye, az álmok világa. Ez az a hely, amit magamban hordok. Ha rád gondolok, mindig itt vagyok. Együtt veled, mert Rólad szól az álmom, Náladnál fontosabb nincs e világon! Senki más nem látja, nem ismerheti, Álmaim kapuját fel nem törheti. Mások előtt e helyet zárva tartom, S a kulcsát most Tenéked átadom. És lesz egy Hang, mely mindent megmutat, Segít Neked, hogy megtaláld az utat Ami elvezet Téged a lelkemhez. Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez! Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam! E mesés világot Neked alkottam. (Thalis Silvenier)
Álmomban "Furcsa álmot láttam, Álmomban előtted álltam. Furcsa világ az álom, Azt mutatja amire vágyom. Tudja mit szeretnék, Tudja, ha veled lehetnék... Az álom oly valós, Mégis oly valótlan. De oly jó volt álmodni, Oly jó volt álmomban. Ilyen szépet még soha... Sohasem álmodtam! Hisz valóban... Isten a legjobb szobrász, S Te vagy legszebb műalkotása. Égi angyaloknak Élethű földi mása. Álmomban veled voltam De jött a reggel, S ágyamban nélküled, Egyedül ébredtem fel. Álmomban velem vagy , Ezt hívén... Szép szádat csókoltam... De a párnát csókoltam én. S miközben karom Ölelni vágyta testedet. Csak a párna pelyheit Ölelte helyetted...
Álmomban álmodtam "Reggel, mikor felébredek keresem az álmom, de bármerre is nézek, sehol sem találom. Szemembe könny szökik, fáj a valóság, nem fogom már látni, tudom, ez az igazság. Gyönyörű álom volt nem fogom feledni, eszembe juttatta, hogy tanultam meg szeretni. Könnyeim letörölve felkelek az ágyról, felveszek egyet gyönyörű ruhámból, így kezdem a napot, s csukom az ajtót, lábamra felveszek egy könnyű kis papucsot, csinálok egy szendvicset, s megeszem lassan, mindent úgy teszek ahogyan álmomban. Nyílik a szobaajtó bemegyek csendben, az ágyon édesen alszik a kedvesem. Mellé bújok, homlokon csókolom, szeretlek szerelmem, fülébe suttogom. Felébred és átkarol, megcsókolja számat, gyengéden körül öleli a derekamat, s ekkor összerezzenek, és ébredezni kezdek, egy álom volt az egész, mégis mindenre emlékezek."
Most és mindörökké kell nekem "Kell még a szó, mi becéz és szorosan ölel, kell még a kéz, mi vezet, soha nem hagy el. Kell még mosolyod s annak örök ragyogása, kell szívednek ezer meg ezer dobbanása. Kell édes illatod, mivel lelkemet simogatod, S kell könnyed, mit börömmel felitathatok. Kell az, hogy mond még mindig kellek Neked, nem kell elmennem vagy, hogy Veled mehetek. "
"Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel; idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts kezet mindenkivel. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, hogy mi a szándékod, azután pedig egyenesen törj a célod felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek; ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról-órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd ... A gondolat minden. Őrizd meg a helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk. Húzd be az állad, és emeld fel a fejed!"
“De vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.” (Márai Sándor: Az igazi) |
|
