|
Tudom,hogy Neked mennyire fontosak ezek a gondolatok!Fogadd hát szeretettel tőlem ezt a kis szelecét,ahol csokorba gyűjtheted a szívednek legkedvesebb gondolatok! „A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." / Ernest Hemingway /
"A szépség talán csak egy pillantás, egy kéztartás vagy lábmozdulat önkéntelen, nem közönségnek szánt bája - de egyszercsak ott terem valaki, és azt mondja: szép vagy!" (Dörthe Binkert)
Láttalak... Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: »Édesem, szeretlek!« Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor hazudtad Ezt a szót: »Szeretlek!« Ady Endre
Mc Hawer & Tekknő : Nem kell már Nem tudom, hogy miért van, de féltelek Nem tudom, hogy miért van, de jó veled! Mit tegyek, hogy érezd, ahogy én érzek Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek! Istenem, mondd kiért-miért élek én? Hisz amíg élek úgysem lehet az enyém! A jó Istent térden állva kérdezem miért ölte meg az én boldog szívemet? Nem kell már hidd el senki más, nem érhet újabb csalódás! Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom! Én innen úgyis elmegyek, talán majd boldog lehetek ott ahol senki sem beszél és nem érez már! Elmegyek én innen egy messzi útra, ahol szerelmet nem érzek már és senki sem tudja, hogy mi az a fájdalom és vajon mi is az a bánat, mi a csalódás és a sokszor reménytelen vágyak? Meghalok, de ne sírjatok énutánam, őrizzetek meg szívetekben mindig a mában! Hisz lelkem mindig itt lebeg majd emléketekben, megtaláltok mindig majd a szerelmetekben! Nem tudom, hogy miért van, de féltelek Nem tudom, hogy miért van, de jó veled! Mit tegyek, hogy érezd, ahogy én érzek Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek! Istenem, mondd kiért-miért élek én? Hisz amíg élek úgysem lehet az enyém! A jó Istent térden állva kérdezem miért ölte meg az én boldog szívemet? Nem kell már hidd el senki más, nem érhet újabb csalódás! Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom! Én innen úgyis elmegyek, talán majd boldog lehetek ott ahol senki sem beszél és nem érez már! Nem kell már hidd el senki más, nem érhet újabb csalódás! Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom! Én innen úgyis elmegyek, talán majd boldog lehetek ott ahol senki sem beszél és nem érez már!
Balázs Fecó-Horváth Attila: Érints meg Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. Egy felhőn ülünk fenn a város fölött. Távolról néztük, ahogy átöltözött. Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen. Rád bízom, merre. Ne ez a bolygó legyen. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. Elment a nap, ahogy mindig szokott. De túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
"Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet. "
"Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
"Sírsz? Kérdezem. -Nem csak könnyezem. -Félsz? Kérdezem. -Nem, csak imára kulcsolom kezem. -Alszol? Kérdezem. -Nem, csak szemem lecsukva kívánom,hogy jobb legyen. -Szenvedsz? Kérdezem. -Mért szenvednék,ha itt vagy velem? -S ha elmegyek? Kérdezem. -A fájdalomba elveszem. -Megint sírsz? Kérdezem. -Nem sírok,csak légy velem. -Szeretsz? Kérdezem. -Már ennél jobban nem lehet. -Boldog vagy? Kérdezem. -Ki boldog nem szeret, s ki szeret boldog nem lehet!!"
Baccus ezt nem neked szántam.( Bár tudhatnám, h akinek ez szól úgysem olvassa el......ja és asszem ma fogok depizni
miért kellett nekem pont most,pont ezt elolvasni???:(((asszem sírnom kéne....
Zsédenyi Adrienn : Valahol /duett Létray Ákossal/ Ne kérdezd, mellém ülsz-e, ha egyedül ér, ami bánt Kegyetlen perc már rám is várt. Mesélj, mondd el benned merre tart a világ Mi az mi fűt, mi hajt tovább? Segíts, ha elfeledném, nemcsak ünnep vár, Hogy nem mindig szép, de nem mindig fáj, Hát követem, bárhová hív már. Valahol egy álmos éj mélyén A dallamokba bújt szavak végén Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó, hogy minden, minden épp így jó. Mert minden árny próbál, És minden fény formál, Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj Szeretem minden percét már. Kerestem mindenhol és rám talált ami kell, Azért nincs út, hogy tévedj el. Segíts, ha elfeledném, nemcsak mámor vár, Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj Viselem minden arcát már. Valahol egy álmos éj mélyén A dallamokba bújt szavak végén Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó Hogy minden, minden épp így jó Mert minden árny próbál És minden fény formál Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj Szeretem minden percét már.
"Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!" Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban." //Oriah Hegyi Álmodó öreg indián szavai//
Veled boldog vagyok, Veled szelíd vagyok, Veled erős vagyok, Veled nyugodt vagyok, Veled mindig mosolygok, Veled én, énmagam vagyok, Nincs többé olyan, hogy nélküled, Tervem és jövőm van veled.
ezt averset azért hoztam,h biztonságban legyen Nálad!Fontos nekem,és tudom,náled jó helyen lesz... "Segíts nekem együtt élni, Ezzel a szerelemmel ha már, Beleálmodtad szívembe. Csendes, simogató, varázslatos, Lényed után sóvárog a szívem, Rózsaszínű köd borítja szerelmünk, Mámorba úszó pillanatait, Lebegek -e ködszerű világba , Sugárzik belőlem a szerelem varázsa, Neked adtam magam szívvel-lélekkel, Szeresd öleld át testem, Érezni fogod a belőlem áradó, Puha meleg asszonyi varázsom."
"Csak mennek a napok, s, Te nem vagy itt velem, pedig annyira, annyira kellenél nekem! Talán nem is sejted mennyire megváltozott minden, más szemmel látom a világot, és ezt Neked köszönhetem. Tudnál-e szeretni? Lehetnék a kedvesed? Kezdhetnénk-e újra? Begyógyult a régi seb? Mennyi a kérdés, és a válasz Benned van, ne siesd el kérlek, fontold meg nyugodtan. S ha úgy érzed, valamit el kell mondanod, csak nézz a szemembe, én majd mindent tudni fogok. Mert elég egy pillantásod, hogy megértsem, lobog még a Láng, vagy meghalt egésszen..."
Kéne már ide 1 szép dal vagy idézet, na majd keresek.)
Gino : Furcsa találkozás emlékszem arra , megláttam őt, fellobbant bennem a vágy. ott állt ő némán,és úgy nézett..nézett rám szemével karjába zárt. csak táncoltunk némán és forgott az egész világ akkor egy álom valóra vált.. ref:: úgy érzem nem volt ez más, egy furcsa találkozás és aztán jött az a tánc, szíven talált elhittem ,mint egy mesét, szerelmünk történetét szívembe véstem nevét, örökre tán... nem hittem el azt,hogy csak ennyi volt (csak ennyi volt).. de az volt az utolsó tánc.. vártam hogy még1x meglátom őt, és újra a karjába zár. csak táncolnánk némán, és forogna minden tovább épp úgy mint akkor az egész világ ref:: ... én örzöm még szívemben minden percét, ha nem akarom akkor is elkell hinnem, azt hogy elmúlt ez rég mert táncoltunk némán és forgott az egész világ akkor egy álom valóra vált
Ha lesz, s akarom hogy legyen, életemben még egy tiszta lap, arra nem írhat más csak az, ki fényért új fényt ad!
Álmos reggel ébred a város, bőröd illatát még őrzi az álmom. Kihűlt párnák közt kutatlan szüntelen, kellesz nekem. Egyedül hagytál, elmentél, talán a nappal együtt ébredtél. Az üzenet, amit hagytál egy telefonszám s egy rövid levél. Refr.: Fáj a valóság. Szükségem van rád. A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem. Nincs az a szó, az a bátorító érzés, de belehalnék úgy érzem ha nem lennél enyém. Él a remény, hisz a rabod lettem én, neked adom mindenem, nélküled már nem létezem. Nem akarom, hogy úgy érezd, ennyi volt egy éjjel és vége. Még el sem kezdődött talán, s véget ért. Éjjelente mindig látom az arcod, hallom a hangod, érzem a csókod, tested megremeg, ha megérintelek. Refr.: Fáj a valóság. Szükségem van rád. A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem. Nincs az a szó, az a bátorító érzés, de belehalnék úgy érzem ha nem lennél enyém. Él a remény, hisz a rabod lettem én, neked adom mindenem, nélküled már nem létezem.
"Néha úgy hiszem, ennyi volt. Éreztem mindent, mit lehet: bódult mámort, lebegést viszonzott szerelmet szorító féltést és dühös, sós könnyeket." /Erdős Olga/
"Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van, folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit.Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább..."
"Úgy van,szeretlek! Ím nyíltan bevallom, Hisz nem először történik velem, Hogy szívemben, melyet üresnek hittem, Fészket rakott megint a szerelem. " /Heltai Jenő/
Néha titkolom azt hogy fáj nagyon, hogy senki nem vár rám, aztán azt hallom, hogy majd megszokom talán. Néha vállalom azt hogy fáj nagyon, hogy senki nem néz rám. Aztán indulok olyan messze vágyom már. Ref: Hova visz a vonat én nem tudom, ha egyszer útra kélek, hova visz a vonat én rá hagyom, mindegy hová érek. (de hozzád visszatérek) Néha titkolom azt hogy változom és nem várok reád és a szívemet összetörheted ma már. De a fájdalom mikor álmodom, mint a szél repít tovább, és egy hajnalon újra indulok hozzád. Ref: Hova visz a vonat én nem tudom, ha egyszer útra kélek, hova visz a vonat én rá hagyom, mindegy hová érek. (de hozzád visszatérek)
Tudom...direkt volt én kívülről látom a dolgokat,de sztem ez a vonat elment.....
Holdfény járta át az éjt, átölelt, majd arra kért, egy kicsit emlékezz majd rá, ha a múlt sem enged máshová. Szép volt, nem is olyan rég nem hitted el, hogy itt a vég úgy akartad, ahogy nem lehet így már csak álom szerelmed… Refr: Ébredj fel! Mielôtt elnyom újra az álom Ébredj fel! Ne keseregj egy elmúlt világon Ébredj fel! Lépj hát tovább, hogy amire vársz, azt megtaláld Nézd, ahogy a hajnal kacsint rád… Üres már, kihalt a tér a régi arcok nélkül él emléke még visszavár egyedül hol, senki sem jár Behunyod szemed, s elôtted áll rád mosolyog és csókra vár ízét szádon ôrzi még mint tegnapok szép emlékét Refr: Ébredj fel! Mielôtt elnyom újra az álom Ébredj fel! Ne keseregj egy elmúlt világon Ébredj fel! Lépj hát tovább, hogy amire vársz, azt megtaláld nézd, ahogy a hajnal kacsint rád… Hajnal rázza arcodat, megszakítva álmodat, érzed, fáj az ébredés, mert oly kevés, mert oly kevés… /Desperado/
Na ezek az idézetek nekem valók most.)köszi:)
Szerencsésen találkoztunk Mindkettőnket egy időben, egy helyre vetett a sorsunk. Ősi fény villant, mikor mélyen egymás szemébe néztünk, S csak Te meg Én, a képzelet mezején Vadul szeretkeztünk. Kérlek, nézz a szemembe, újra meg újra! Oly huncut ez a játék! Kérlek, nézz a szemembe, újra és újra! Nekem ennyi is elég Mert a pillantásunkban minden benne van! Minden, ami volt, minden, ami lesz! Ami már megtörtént, S ami még megtörténhet. Szemed tükrében úgy érzem, teljesen megnyílhatok, Végre önmagam lehetek, és vigaszra lelhetek."
"Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit is mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, csak mértékletesebben. Ismét hazudtam: szeretem, de szégyenlősebben, szomorúbban. Most mondom meg az igazat: szeretem, de szeretném nem szeretni! Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére, kényszerűségből, szomorúan és gyászolva. Gyűlölöm - hogyha tudom, vagy akaratlanul imádom!"
"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól. [...] Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."
"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."
"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában; hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújva a többit." Mary Ann Evans (George Eliot)
"Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk." na asszem ez jó lesz:))
alig találtam meg:((( Igérem,mire hazajössz,keresek valamit Neked ide!:) csók
Venus : Bújj hozzám Újra ránk szállt az éj Melléd fekszem, ne félj Itt nincsen más, csak a sötétség, meg én Kint a tenger, s az ég A napfény átadja helyét Most a Hold néz ránk, álmunk így lesz szép Csillag vagyok, égek minden éjjel Nem kell más, csak bújj mellém! Gyere, bújj hozzám! Gyere, olvadj rám! Gyere, érezd még Rád vágyom rég! Gyere, bújj hozzám! Gyere, olvadj rám! Gyere, tedd meg már! Ránk vár az éj! A hajnal nálad talál A szívem válaszra vár A napfény hív, de te ne engedj tovább! Ha mától új útra vágysz Engem mindig megtalálsz Töltsük együtt még ezt a szép éjszakát!
Baby Gabi : Nem sírom vissza Azt ígértük rég, életfogytig hajt a láz. Úgy gondoltuk rég, mindig lesz majd még egy tánc. De igaz, hogy egyszer minden véget ér, Történhet bármi, tudd meg soha semmi nem tart örökké. Refrén 2x: Ami elmúlt nem sírom vissza, elfogadom, hogy így lett megírva Ma már nem kezdeném újra, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Újabb utankon édes csodák várnak rám. Míg élek kutatom, hol lakik a boldogság. De igaz, hogy egyszer minden véget ér, Történhet bármi, tudd meg soha semmi nem tart örökké. Refrén 4x: Ami elmúlt nem sírom vissza, elfogadom, hogy így lett megírva Ma már nem kezdeném újra, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá.
"Még Egy Szer Szeretném csak megfogni kezed Még Egy Szer Lehetetlen Mégis elképzellek Magam mellett Tudom, önző álom Beleremegek De újra arra vágyom Hogy itt légy Hogy belereszkessen a Föld s az Ég Valami csoda történhet Látod, reszketek Átélni akarom Még Egy Szer – Veled! " (Tasnádi Bernadett)
"Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást." (Ullmann Liv )
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban jársz. Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz. "
"Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! - nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. "
Várakozás... Ki söpri le a csillagokat? Nem jön. Feléd madár sem jár. Csak egy-két eltévedt hattyúdal ragad ki olykor az álom karmaiból. S reggel megint elmarad a virradat. Ma sem jön. Az ég alját fürkészve állsz az ablaknál. Őrá van bízva a pirkadat. Hol jár? Ki söpri le a csillagokat? A szél sem merészkedik erre. Szigorú köd sompolyog a házak között. Az állandó hiány belédköltözött. Nyomasztó albérlet. Fölmondanál. De kinek? Ha jönne, elvihetné a dolgait. Eldördült szavak súlyos csomagját. Villámokat. Földindulásokat. Az özönvizet. De nem jön. Valahol itt lakik. Valahol itt él. Megrakom a tüzet. Ha facsarja orrát a régi füst, ha könnyezteti, csak szóljon, üzenjen. Rögvest eloltod, ha fölhangzik a tam-tam.
"Amit tettél, s amit nem, ne bánd. Ez életünk: két gyönge fonál mit keresztbe font a sors, az ég, s ki tudja még miképp lesz teljes végzetünk. Amit adtál, örökké enyém. Bársony karokkal magadhoz húztál, ajkad becézte ajkaim s ujjaid hajam, nem voltam magam csak Te voltál s görbe tükröd én. Amit adtam, csak Tiéd. Tőled mámorosan és telhetetlenül ittam szomjazón minden rezdülést, s mégis kevés, mert a tűz még bennem ég. Melledre borulva hallgattam szívedet. Még most is hallom dobbanásait s fülembe cseng mit véred zenélt, dalolta énekét: - imádj, szeress, s ne kérj... - S nem kértem semmit én, csak ajkam ízlelte forró bőrödet, ujjaim reszketve járták testedet, mit nem feled soha többé hús-vér börtönöm. S most kérek, ha engeded: add a szívedet, add lelkedet zálogba nálam, míg életünk útja összefut újra... s addig is mondd ki: szeretsz!"
"Van néha úgy, hogy egy pillanat egy néma kézfogás emléke megmarad. Szívdobbanás, mit nem érthet más. Semmiség, mit nem téphet szét senki már "
"Várlak.. és nem jössz szólítalak.. és nem felelsz kereslek.. és nem talállak önmagam sötétje fedi el a tájat - várlak.. várlak.. várlak.. Elnyel a múlt szaggat a jövő a jelen elröppent Nélküled semmi nincs - nehéz várni.. de kell! ha nincs is remény, akkor is várni kell! Rád mert hátha egyszer feltűnsz az úton, ahol én is megyek hátha szembe jössz velem hátha felismerjük egymást hátha Te is rám vártál mint én Rád hátha megállunk egymással szemben és azt mondjuk: "Itt vagyok!" hátha megfogjuk egymás kezét és elindulunk egy másik úton egyfelé, együtt hátha megérkezünk valahová és azt mondjuk: "Hazaértünk. Menjünk be, ez a mi otthonunk." s hátha ott boldogok leszünk örökkön örökké mint a mesékben mint az imákban mint az elsuttogott vágyakban mint a gyötrelem sikolyaiban mint -az életben Várlak.. gyere.. próbáljuk meg újra hátha.."
Eleven testedet lesem, Mely kedves,s vezet engem. Esetlen szerelmem Csendben elrejtem. Nem merem... Szerelmed remegem... De nem teszel ez ellen, Nem, egy cseppet sem, Mert szereted E szerelmet, De nem szeretsz! Szerelmem neveted, De kedvelsz, Mert egy leszek Veled. Remegek Kedvesem... Te leszel keservem... Szerelmed lesem... Veled leszek egy esten... Esztelen!
"Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat. " ( Charlotte Bronte )
"Kicsi leány, hidd el nekem: Nincs olyan férfi, Aki egy lány tökéletes Szerelmi szent-áldozását megéri. S ha volna is: hogy követelheti, hogy megtagadd magad? Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény, Megsemmisíthetetlen külön-Lény, Isten-gondolta külön-gondolat. S kötötten is szabad. Szabad!!!" Reményik Sándor
"Írnom kell, rólad, rólam, érzéseimről, neked, magamnak. Örök igazság: a szerelem a legnagyobb, a legszentebb dolog, mit ha nem ismersz nem vagy nő, nem vagy férfi. Kell valaki, aki megért téged, kell, hogy úgy érezd megérted. Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. Vele álmodsz, vele ébredsz fel. Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten s ha megleled, s azt hiszed, a tied, soha el nem veszted, mint esőcseppet a végtelen tenger, elnyel, magába fogad a csoda, a gyönyörű, tiszta, mély szerelem. Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz, a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda, megnyugszol, béke lesz a szívedben, és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.
"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod. Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved, Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed. Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat, Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad. Amikor vágyod hangját és szavait, Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit. Amikor néznéd mosolyát és két szemét, Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét. Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak, Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad. Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted. Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle, Amikor újra aludnál és ébrednél mellette. Amikor jó lenne ha újra veled lenne, Amikor már önmagaddal harcolsz ellene. Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz. Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked, Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!"
"Hogy mi a szerelem? Mikor csak ő jár a fejedben, Mikor éjjel-nappal róla álmodsz, Mikor édes csókja után vágysz, S elképzeled vele a világot! Mikor kezét nyújtja és füledbe súgja:,,Szeretlek!" Mikor édesen mondja:,,Soha nem feledlek!" Mikor megosztja veled örzött titkait, S megbízik benned bármennyire is naív! Hát kérdezem, mi a szerelem? Egy érzés, mi úgyis elmúlik, Egy láng, mi elalszik, S a végén egy hatalmas csalódás, mi tönkreteszi életed, S egy összetört szív, bármennyire is szeretett!"
"Vajon tudod-e milyen boldoggá teszel, hogy a legapróbb kedvességed is örömet okoz? Ha veled vagyok, a világ is jobb. Ha megérintesz, a lélegzetem elakad. Két karodban úgy érzem, többé nem érhet baj soha. Ha a szemedbe nézek, elszáll belőlem kétség és félelem, csak téged látlak, aki erős vagy és odaadó. Melletted királynőnek érzem magam. Boldogságom végtelen, és minden vágyam,hogy te is így érezz mellettem. És közben... Minden veled tőltött percet élvezek. " |
|
