|
Tudom,hogy Neked mennyire fontosak ezek a gondolatok!Fogadd hát szeretettel tőlem ezt a kis szelecét,ahol csokorba gyűjtheted a szívednek legkedvesebb gondolatok! „A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
Tudom,h ez szomorú,de ilyen is kell h legyen ..és valahogy ez illik most a hangulatomhoz... "Szakítottunk. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugy-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyarat siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csunya lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel. Hallod-e? Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt te előtted fodros a sár. Megértettél? Sár. Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek. Most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itthagylak az úton. Kedvesem. Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem. Menj már."
"Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk. Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk."
Még magamon tartom kicsit a ruhát még nyújtsuk a percet hadd várjak, hogy várd. Még nyújtod a percet még nyújtod a szót még semmi sem teljes még magam vagyok. Egy semmiséget mondj még nekem azután bármi lehet, legyen! Egy semmiséget mondj még nekem és jöhet bármi, lehet, legyen. Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk. Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen! Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami, valami, és aztán legyen, legyen. Még magamon tartom addig a ruhát, míg valami nem visz egy határon át. Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el egy kicsikét várj még még valami kell. Egy semmiséget, mondj még nekem, Azután bármi, legyen, legyen! Egy semmiséget, mondj még nekem, És jöhet bármi, legyen, legyen! Még semmi sem teljes, még valami kell, már magam sem értem, hol döntöttem el. Úgy kellett még volna egy semmiség, úgy kellett még volna egy valami még. Nem nyújtom a percet, nem nyújtom a szót, már semmi sem teljes és magam vagyok. Már semmi sem teljes és magam vagyok, és magam vagyok, és magam vagyok...
Milyen igaz ez a mondás, köszi:))
"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol..."
Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada, Csak a csend ölel át idebent. Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él, Nem is új, mégis más ragyogás. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog, Ami volt, s így dalol, szabadon. Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem. Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, Ha a múlt megkísért utadon. Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, Ha a múlt megkísért utadon. Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled.. A szerelem...
"Szerelem, ami kell, ami hiányzik nagyon Keresem, mitől könnyű lesz az élet Volt rég, van még, én erről álmodom Az kell, én semmi mást sem kérek Engem csak szeretni kell, ha egyszer velem leszel, Ne gondolj másra, csak az éjszakára Engem csak szeretni kell, hidd el, más nem érdekel, Ne gondolj másra, csak az éjszakára Szerelem, ami kell, vele mindent megtehetsz Keresem, mitől könnyebb lesz az élet Volt rég, van még, én erről álmodom Az kell, én semmi mást sem kérek .."
"Szánt a napsugár arcomon Szól egy rádió, hallgatom Aztán mégis felkelek Megszokás szabja léptemet Tovább lépkedek Már ott kint megyek Hű álom ég veled Jó reggelt emberek Kint vár a fény Hív új remény Hajt az, hogy győzhetek Hát jó reggelt emberek"
"Ki tudja eldönteni hogy mit kell tenni vagy mit lehet egyáltalán tenni az életünkkel? Amikor nem tudsz dönteni és nem tudod azt sem hogy ki dönthetne, akkor kéne valaki aki odamegy hozzád és azt mondja amit senki más addig, és akkor rájössz hogy IGEN ez a megoldás. De addig amíg ez a személy meg nem talál, addig csak olyan emberekre hagyatkozol akikben nem vagy biztos. hisz kiben legyen biztos az ember ha saját magában sem az.... és ha két emberen múlik a dolog, még nehezebb a döntés hiszen meg kell egyezni, ami mint tudjuk nem az emberiség fő erénye. Pedig az érdekek, ki tudja, lehet hogy egyezőek, csak éppen mi nem látjuk azt... Csak érezzük hogy valamit muszáj tennünk mert ez így egyikünknek sem jó. És annyira erős lehet ez az érzés hogy már-már elgondolkozunk azon hogy engedjük el, felejtsük el, töröljük ki az életünkből. Csakhogy ezt a másik fél tudtára kell adni. De addig ez nem lehetséges amíg az eredeti érzést nem közöljük vele. Emiatt azt hiszem egyetlen megoldás van...a kezdeményezés."
"Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem. Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem. Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem..."
Neoton Família : Nem az utolsó tánc Amióta megpróbáltam, milyen az, ha nem vagy nálam megértettem, mit jelentesz nekem. Amióta visszajöttem, te is tudod nem ment könnyen, rádöbbentem, mit jelentesz nekem. Ez a szó, az a szó, ami volt, ami lesz ezután... Ez a dal az a dal, ami hozzánk szól igazán... Hinném de félek... Hidd el mégis kérlek... Ez a tánc az a tánc, amit újra táncolunk... Nem az utolsó tánc... Nem az utolsó tánc... Amióta megpróbáltam, milyen az, ha nem vagy nálam rájöttem, hogy hiányzol nekem. Amióta visszajöttem, te is tudod nem ment könnyen, rádöbbentem, hiányzol nekem. Ez a szó, az a szó, ami volt, ami lesz ezután... Ez a dal az a dal, ami hozzánk szól igazán... Hinném de félek... Hidd el mégis kérlek... Ez a tánc az a tánc, amit újra táncolunk... Ez a szó, az a szó, ami volt, ami lesz ezután... Ez a dal az a dal, ami hozzánk szól igazán... Hinném de félek... Hidd el mégis kérlek... Ez a tánc az a tánc, amit újra táncolunk... Nem az utolsó tánc... Nem az utolsó tánc... Nem az utolsó tánc...
Romantic : A tűz, amit gyújtottál Hazug csókok lábnyomán táncol át a szél, s köpenyébe markol száz levél. Ezeregy éjjel múlt azóta, hogy Te messze jársz! Mondd, m'ért fáj nekem, hogy mással élsz, hogy másra vágysz?! Csak annyi történt, hogy a tűz, amit gyújtottál, szívem mélyén most is ég! Csak annyi történt, hogy a múlt, amit rám hagytál. Nekem több még, mint semmiség! Ez a város meghalt rég, kihunyt a fény. Csókod nélkül színtelen az éj! Keresem a tegnap ízét, ami messze jár, de a vágy után csak a semmi vár, a semmi vár! Futnom kellett tőled messzire el. Annak, mi túl veszélyes, vesznie kell! Azt a halálos mérget, ami csókod volt a számon, én felkínálom. legyen emlék, csak álom!
Nem szól a dal, szomorú, csendes este van Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen De hosszú még az út és közben valamit tenni kell Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át Húsz év múlva...
Auguszt Bárió : Merre jársz Az hittük a mennyország mindörökre a miénk már A kezed fogtam s éreztem, összeköt a vágy S egy híd, min visszamenni nem, nem lehet már A hajnal csókja jéghideg és ébren talál Mert a kedvesem elment, és vissza nem talál Merre jársz, bár tudnám, mit csinálsz Hogyan tudsz létezni nélkülem Elsodor a nagyvilág Merre jársz, bár tudnám, mit csinálsz Olyat, ki úgy szeret, mint én, hidd el nem találsz Ki úgy szeret, hogy nem felejt, mindig készen áll Hogy újra kezdjen, szeressen, nem baj, hogyha fáj A hajnal csókja jéghideg és ébren talál Mert a kedvesem elment, és vissza nem talál Merre jársz, bár tudnám, mit csinálsz Hogyan tudsz létezni nélkülem Elsodor a nagyvilág Merre jársz, bár tudnám, mit csinálsz Olyat, ki úgy szeret, mint én, hidd el nem találsz Szerelmesebb csókja nem volt senkinek Jól tudom, s míg élek addig kereslek
Ja-ja.))**
Topicolsz béjjbe?:)
Romantic : Vágyom rád Fülledt éjbe fulladt vágy, Forró kéjtol izzó ágy, Százegy orült érintés, Minden csókod fáj. Ajkad ég, hogy hozzám érj Bennem lángra lobban a vér Bárcsak lenne arra szó Hogy, lényed mennyit ér! ref: Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád, Hogy szeretem a boröd illatát, Ha bennem élsz a szívem is ég, Hadd legyek újra meg újra a tiéd! (2X) (Kamav kamav te lav tu ke bares kamav tut, tu murdares muro jilo me duj ratyi na sutom!) /roma dudolás/ Mint fekete és fehér, Egybe forr a kétszínû vér Mit eltemettünk rég, Most új életre kél. Tiltott csók és tiltott szó, Bármi bûnös épp oly jó, Bárcsak elmesélhetném, De félek nincs rá szó!
Romantic : Tündér Mikor gyermek valék, Úgy szóltam mint gyermek. Úgy gondolkodtam mint gyermek. Úgy értettem mint gyermek. Minek utána pedig férfiúvá lettem, Elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látok, Akkor pedig színről színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, Akkor meg úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Tündér, Mondj új mesét, Hisz a régi már A végéhez ért. A pár gyermek év, korán elszökött. - A meseváros összedőlt. Nem játszom rég, tündék között. - A varázsgömb is eltörött. Szólít már a szürke hűvös emlék. - A gyerek-álmom véget ért. Mondd, ha felnövök, majd miben hihetek én? - Túl az álomk tengerén. Tündér, Mondj új mesét, Hisz a régi már A végéhez ért. Tündér. - Tündér, tündér mesék! Hozz új csodát. - Hozz új csodát! Nem értem még. - Nem értem még! Az idők szavát. - Az új idők szavát! Olyan gyönyörű volt, a színes mesevilág. - Képzelet mely körbe zárt. És átölelt mikor a valóság úgy fájt. - Az ágyam mellett angyal állt. Mondd mihez kezdjek most, oly üres az ég. - Kifakult a tenger-kék. Kisérj el, kicsit fogd a kezemet még. - Megijeszt a szürkeség. Tündér, - Tündér, tündér mesék! Mondj új mesét, - Mondj új mesét! Hisz a régi már - Hisz a régi már! A végéhez ért. Tündér, - Tündér, tündér mesék! Hozz új csodát, - Hozz új csodát! Nem értem még - Nem értem még! Az idők szavát. - Az új idők szavát! Tündér, Mondj új mesét, Hisz a régi már A végéhez ért. Tündér, - Tündér, tündér mesék! Hozz új csodát, - Hozz új csodát! Nem értem még - Nem értem még! Az idők szavát. - Az új idők szavát! Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet. E három. Ezek között a legnagyobb a szeretet.
“Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.” (Tatiosz: A szív erényei)
Látod a szót? Hisz ott van mögötte. A mögött. Ott. Hallod a tettem? Apró mozdulat csak. És mégis magasztos. Érzed már? Mindig itt volt. Itt. Bennünk. Meg fogod érteni? Kérlek értsd meg. Ezt. Csak ezt. És ha hallod szavam, látod tettem, és érzed azt mi vagy nekem, Boldog leszel örökre, csak velem.
„Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá.”
Ne engedj el Lassan lépek tovább, a hosszú út pora lepi el lábam, Hiába keresem kétségbeesetten, nem találom az utam. Égre nézek, kósza csillag töri meg a sötétet, ennyit látok, Ha megfognád kezem, és vezetnél, tudnám hova tartok… Reményem elveszett, csak a távolság maradt és az árnyak, Tagjaim nem akarják vonszolni erőtlen testem, elfáradtak. De a csillag erősebben ragyog, nem értem, amit üzenni akar, Ha megszólalnál, érteném mit jelez a fény, ami már féltőn betakar… Az árnyak lassan foszlanak szét, ahogy szemeim kinyitom, Csak lassan jövök rá, amiből felébredtem, egy rossz álom. Ám a csillag éppúgy tündököl ,szemeidben látom, ahogy nézek rád fel. Érzed, hogy félek. Megölelsz, s arra kérlek csendesen: ne engedj el…
El ne vessz!!!
Ez nagyon-nagyon tetszik, megríkattál........
Ha van szerelmed,bárhol él, Melletted él, Aki tudja,mi a szerelem,az mindig remél Mert lenge tér,s ledér idő A léleknek legyőzhető, A vágy a legnagyobb erő, Ha harcra kél. A távolság csak kérkedő ellenfeled Ha tudsz igazán szeretni, Legyőzheted. A fegyvered a képzelet,Idézd fel őt,s ott lesz veled, A messzeségbe rejtezett szerelmesed. Tünékeny múlt,örök jelen, S vágyott jövő Ez már közös,nem tépi szét tér és idő Ha testünk,lelkünk és agyunk Úgy véli,hogy együtt vagyunk Ezzel minden amit álmodunk, Legyőzhető!
A Föld, a magányos Föld jelre vár, Olyan régen egyedül suhan, Fönn csillagok ragyognak, de éjfekete minden ablak, s mind zárva van. A csönd, a magányos csönd jelre vár, Olyan régen sötétben suhan, De minden csöndben dal van, És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan. Egyetlen szív kell csak nekem, Egy messziről dobbanó néma jel, Egyetlen szó, egy halk "igen", Amit egy magányos csillag üzen. E fény, ezt a messzi fényt keresem, átkelek a némaság vizén, s ha itt a közelemben megkeres és meglel engem, csillag a csillagot, mert Ő is jelt adott, s mint én felragyog. Egyetlen szív kell csak nekem, Egy messziről dobbanó néma jel, Egyetlen szó, egy halk "igen", Amit egy magányos csillag üzen. Egyetlen szív kell csak nekem, Egy messziről dobbanó néma jel, Egyetlen szó, egy halk "igen", Amit egy magányos csillag üzen. Egyetlen szív kell csak nekem, Egy messziről dobbanó néma jel, Egyetlen szó, egy halk "igen", Amit egy magányos csillag üzen.
Ez a topik csurom Tündérkés:))) Most megszakitjuk a folyamatot:))): Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épelég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék!
Rácz Gergő : Súgd a nevem Zúg a szél kinn az utcán • Kit rejt a sötét, bárcsak tudnám • Csapda vár • Gyilkos fegyver • Sűrű a homály, senki nem felel • Szoríts erősen! Súgd a nevem El ne engedj, kérlek Hunyd le szemed Lángoljon a véred Légy ma velem Bármit hoz a végzet Légy ma nekem tánc Ami eléget… //verse2: Peng a húr, furcsán csendül Ásít a pincér, zárni készül Száll a füst, fojtja a torkunk Ott kint a sötét Száz veszély az út Szoríts erősen! //refrén //szóló: Úgy legyen vége, hogy Érezzelek Hogy mellettem légy, amíg élek Úgy mondjak búcsút, hogy láthassam még Szemed vágyódó, lázas tüzét Hogy érezzem a fényt! Táncolj! Érezz! Táncolj! Vége! Ére zz! Légy ma nekem Légy ma nekem tánc!
"Nélküled Hiányzik a szád, a nyakad S fájón hiányzol Te magad! Szívem sajog, halkan zokog Hiányodtól elsorvadok. Két karom ha átölelne, S rád fonódna mint az inda, Forró, vad szám ajkaidról Édes csókot egyre inna... Társam voltál egy éjen át S magányom most végtelen Elrabolt a reggel tőlem Itt állok most védtelen Testünk, lelkünk egybeolvadt A boldogság ránk talált De a gyönyör tovaillant S a kékmadár messze szállt."
Gino : Várj egy percet Tegnap még láttalak és vártam azt, hogy eljössz hozzám, eltűtél nyomtalan csak álmokat hagytál rám, Nem mondtad merre mész, hogy mit remélsz, még fel sem hívtál, pillanat műve volt, mit akkor éltem át. Tündöklő fellegek, mondjátok hol lehet, szívemben jéghegyek, hát miért nem olvad fel? Hozzátok el nekem, ő az én mindenem, Elhinni nem merem, hogy nem érzem már bőre illatát Még várj egy percet, maradj még úgy kérlek nem mondtam még minden el, Hallgass végig most az egyszer kérlek, hisz rólad szól az életem. Fáradtan ébredek és kérdezem, hogy miért nem jössz már, Álmatlan éjszakák, emléked visszajár Mindennap oly nehéz mert érzem én, hogy túl messze jársz nem látom arcodat, még mindig vágyom rád. Tündöklő fellegek, mondjátok hol lehet, szívemben jéghegyek, hát miért nem olvad fel? Hozzátok el nekem, ő az én mindenem, Elhinni nem merem, hogy nem érzem már bőre illatát. Tündöklő fellegek, mondjátok hol lehet, szívemben jéghegyek, hát miért nem olvad fel? Hozzátok el nekem, ő az én mindenem, Elhinni nem merem, hogy nem érzem már bőre illatát.
Korál : A csönd éve Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerint Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint. Húzódj még közelebb, ha egy kevés bor marad, Oszd meg velem a poharad, úgy, mint szebb időkben. Ez a csönd éve volt, körülzárt s átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed, S az a páncél ami óv, földre hull, lehet. Ne beszélj, dal sem kell, már a zenék sem azok, Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak. Ez a csönd éve volt, körülzárt s átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt, lassasn elfogy, mint a hold. Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond. Ez a csönd éve volt.
"A változás varázsa Csak mennek a napok, S, Te nem vagy itt velem, Pedig annyira, annyira Kellenél nekem! Talán nem is sejted Mennyire megváltozott minden, Más szemmel látom a világot, És ezt Neked köszönhetem. Tudnál-e szeretni? Lehetnék a kedvesed? Mennyi a kérdés, És a válasz Benned van, Ne siesd el kérlek, Fontold meg nyugodtan. S ha úgy érzed, Valamit el kell mondanod, Csak nézz a szemembe, Én majd mindent tudni fogok. Mert elég egy pillantásod Hogy megértsem, Lobog még a Láng, Vagy meghalt egészen..."
"Rohanj hozzám, de csak hozzám Ne hozz semmit nekem csak magad! Nem vagy álom, nem vagy emlék, Nem vagy elfelejtett gondolat! Hagyd az ajtót tárva-nyitva Rohanj hozzám, hogy már lássalak... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem Ölelj engem, erősebben Bűvös körödben vágy éget el Rohanj hozzám, de csak hozzám, Ne szaladj el tőlem hirtelen... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem... "
**Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.** József Attila
*Úgy van,szeretlek! Ím nyíltan bevallom, Hisz nem először történik velem, Hogy szívemben, melyet üresnek hittem, Fészket rakott megint a szerelem. * Heltai Jenő
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! " Juhász Gyula
Zizim nagyon köszönöm neked:) "Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. " |
|
